Megint egy film. Egy film, mely oly távolinak tűnik a valóságtól, aztán belegondolva... Éhezők viadala. A sztori egy levert lázadást követően játszódik sok-sok évvel, és arról szól, hogy minden évben megrendeznek egy vérre menő viadalt, ahol 24 fiatalt eresztenek egymásnak a hatalmasok saját maguk szórakoztatása, valamint a nép kordában tartása miatt. (Kicsit Battle Royale...)

Panem et circenses, szól a római mondás, valahol le kell (kellett) hűteni az éhező plebs-t, ehhez csupán arénákat kell (kellett) építeni, és hozzá szórakoztató műsorokat kitalálni. Rómában még vérre menő küzdelem volt ember és ember között, mára ez annyit változott, hogy pénzre megy a küzdelem sportoló és sportoló között. Vagy villalakó és villalakó között. Igen, kedves olvasó! Az éhezők viadala nem csak Rómában és a képzeletedben létezik, hanem nap mint nap itt folyik közvetlen környezetünkben. Meccs meccs hátán, időnk sincs belegondolni, ki vagy mi miatt szenvedünk, hiszen minden dühünket kiadhatjuk a stadionban, vagy a tévé előtt ülve a bíró, vagy a másik csapat anyázásával. (De be lehet helyettesíteni bármire, ahol "szorítani" lehet valakiért, ld. valóságshow-k). Ami változott, hogy a technológia egyre kifinomultabb, a mögötte lévő pénzek pedig egyre hatalmasabbak, végeláthatatlanul tornyosulnak előttünk. 

Szó mi szó, jól ki lett találva. "Hősöket" tárnak elénk, akik képesek győzni. Képesek kitörni a sivár hétköznapokból különféle "képességeiknek" köszönhetően. Reményt ad a közembernek, hogy van egy szebb és jobb élet, de érezteti, ebből neki nem fog jutni:  erre ő nem képes. Azért azt a morzsát mégis elé vetették, azt az apró pici gondolatot pedig a fejébe ültették. Inception. A "hős" győz, a nép nyugton marad, vágya ugyanis teljesült: a remény életben maradt.

 Miközben néztem a filmet, egy másik gondolat is átfutott az agyamon. Vajon mi játszódhat le a fejünkben egy olyan helyzetben, amikor tudjuk, ölnünk kell, hogy tovább éljünk. Akár a barátunkat is. Hirtelen szembetaláljuk magunkat hozzánk hasonló emberekkel, akik mégis nagyon mások: gonoszok. Meg akarnak ölni. A másikkal szembeni bizalmatlanság, a félelem  és a küzdelem hevében eluralkodik rajtunk egy érzés, amitől képtelenné válunk tisztán látni.  Eltorzul a másikhoz való hozzáállásunk és nem tudjuk az ő helyzetébe beleélni magunkat. Pedig pontosan abban vagyunk. Ő csak rosszkor van rossz helyen. Nem véletlen, hogy a történelemkönyvekben mindig a vesztes fél a gonosz, mert "a történelmet a győztesek írják". (Kivéve, ha saját népünk állt a vesztes oldalon, olyankor saját magunk nézőpontjából látjuk (írjuk le) az eseményeket.) A filmben is van egy "saját nézőpont", Katniss, a 12-es körzet harcoslánykája, és vannak "gonoszok", akik meg akarják őt ölni. A küzdelem végén aztán a rendezők is rátapintottak az általam taglalt témára: a "gonosz" monológja következik, ahol megismerjük az ő nézőpontját is, hogy mit és miért tett - és máris kevésbé tűnik gonosznak és félelmetesnek. Az sem marad homályban, hogy ki a valódi főgonosz: a hátulról irányító szuperhatalom., ami megingathatatlanul áll minden és mindenki felett: a poszáta életben maradt...

A filmet egyébként ajánlom egyszeri megnézésre.