What's the Latest Way that the Man Can Die

Beindult a babaprojekt a Barcelonánál,aminek köszönhetően aztán kiadta az asszony az ukázt a férjnek (barátnak), hogy NE VÉDEKEZZ! A srácok véresen komolyan vették a parancsot és nem védekeztek, így aztán az elmúlt esztendőben gyermeke született Fabregasnak, Pedrónak, Messinek, Victor Valdesnek, Piquének és Iniestának is. Micsoda babaparádé volt a Camp Nou-ban a bajnoki cím ünneplésekor, te jó ég!

Ez az örömteli része a történetnek, ami viszont minket, Barcelona szurkolókat kevésbé vidít fel, hogy nem csak a hálószoba falai között nem  volt védekezés, hanem a pályán sem, a meccseken. A nagy gyerekgyártásban összefolytak a játékosok fejében olyan fogalmak, mint a "család" és a "munka". Persze a Barcánál büszkén hirdetik, hogy az egész klub egy nagy család, de azért ez mégis egy picit túlzás. Szóval legközelebb inkább húzd rá, Piqué...

Komolyra fordítva a szót, 40, azaz negyven gólt kapott a csapat a bajnokságban, ennyi kapott góllal az elmúlt 10 évben csak a Real Madrid tudott bajnok lenni 2007-ben, ennél is többel (42) pedig a tizenegy évvel ezelőtti, "galaktikusok" fémjelezte Real. Az a Real, amelyik kimondottan arra játszott akkoriban, hogy "csak rúgjunk egyel többet, mint ahányat kapunk." 

Nekünk utoljára a tragikusra sikeredett 2007-2008-as szezonban csúszott be negyvennél is több kapott gól (és az elmúlt tíz évet nézve nem volt több ilyen), akkor harmadikak lettünk a La Ligában és 18 pontot kaptunk a bajnokcsapattól, amelyiknek többször nem akarom leírni a nevét ebben a posztban. Bajnokként utoljára 1999-ben kaptunk többet, mint most.

Következzen tehát az előző poszt folytatása, a védekezés, illetve a kapott  góloknál elkövetett hibák!

2013 januárja és márciusa között volt egy tizenhárom mérkőzésből álló sorozat, amelyek mindegyikén gólt kapott a csapat. Emellé természetesen oda lehet illeszteni azt a statisztikai adatot, amely szerint az első 55 tétmérkőzésén 32 különböző védőnégyessel kellett játszaniuk. Némiképp megmagyarázza a képet, de ezzel takarózni óriási balgaság lenne. Valami nagyon nem működött idén a hátsó alakzatban, és ha erre nem találunk gyógyírt záros határidőn belül, akkor a "nullahét" akár meg is ismétlődhet.

Alapból védőhiányban szenvedtünk, már a szezon elején. A két szélső hátvédnek (Dani Alves és Jordi Alba)  ugyan megvan a tartalékja (Adriano és Montoya), de középen Piqué mellől szinte sorban dőltek ki az emberek. Puyolnak, elmondása szerint, egyetlen egy olyan meccse volt, amin egészségesnek érezte magát, a frissen felhozott Muniesa szinte egész évre kidőlt egy felkészülési mérkőzésen összeszedett sérülés miatt, a másik friss diplomás, Bartra túl tapasztalatlannak találtatott Tito által, hogy állandó kezdő legyen (így aztán mikor, ha nem a Bayern elleni zakó alkalmával kellett volna bizonyítani érettségét a feladatra... Hadd szögezzem le, nem rajta múlt a gyalázatos eredmény.). Folytatva a sort, Mascherano valójában védekező középpályás, csupán kényszerből játszott a szezon nagy részében hátul (amíg le nem sérült az utolsó hat hétre), Adriano pedig már fentebb írtam, eredeti posztját illetően a szélen játszik, de a sérüléshullám miatt őt is be kellett vetni középen. Szóval mi ez, ha nem hiányposzt, de mégis mitől hangos a sajtó az átigazolási piacot illetően? Neymar, aki csatár (és azóta már szerződtettük), Rooney, aki szintén csatár (de végül úgy néz ki marad Manchesterben), Fernando Torres, szintén zenész, (fene se tudja érkezik-e végül...), na meg ott van a csodás brazil védő-duó, David Luiz és Thiago Silva, akik viszont sziklaszilárdan állítják, maradni akarna, klubjaiknak ráadásul eszük ágában nincs eladni őket. Magyarul: mozdíthatatlanok. Pár hét és kezdődik az alapozás, egyelőre azonban még nincs előrelépés középhátvédet illetően, holott addigra nyilván jó lenne kialakítani a jövő évi keretet. Aztán lehet majd Messi és Neymar kő-papír-ollón eldöntik, ki játszik aznap csatárt, és ki középhátvédet...

1. A már említett felkavart védelmi négyes, kiegészítve a folyamatos védőhiány-nyal ad néhány értékelhető magyarázatot, a most következő esetek azonban nem tartoznak közéjük. Guardiola edzősködése alatt az egyik fő irányelv volt ,hogy a csapat ne adjon sok pontrúgási lehetőséget az ellenfélnek a saját kapuhoz közel. A katalán játékosok zöme az átlagnál jóval alacsonyabb, így egy-egy jól elvégzett beíveléssel szemben nem tudnak védekezni - simán túlugorják őket (Xavi, Iniesta, Thiago, Mascherano, Messi, Alexis, Pedro, Alba és Alves sem éri el a 175 cm-t). Vilanova alatt ezt már nem sikerült megoldani, a jelentős számú szabadrúgásból, de főleg szögletből pedig számolatlanul kaptuk a gólokat. És ami a legbosszantóbb az egészben, gyakran megvolt a lehetőség a felszabadításra, de a játékosok rendre elügyetlenkedték. (Itt akár képbe kerülhetnek koncentrációs zavarok is...)

1.1 Barcelona - Real Zaragoza 3 - 1

Zaragózai szögletrúgást követően a rövid sarokra beívelt labdát megcsúsztatja a párharcot megnyerő támadó... a fejes a jobb bekkünk, azaz Montoya felé száll, aki azonban egy egészséges, életerős felszabadítás helyett eltöri a labdát, így megjátszva a tizenhatos vonalán érkező vendégjátékost...

...aki aztán kiegyenlít. Az előző ábrán jól látszik, hogy a gólszerzőnek a fejes pillanatában még megvan a párja (Iniesta, be is karikáztam őket), őrzője viszont a (támadó által) rossz helyre menő csúsztatáskor már az előre játékon gondolkozott, így levált róla, és mivel Juan Pablo Martin Montoya hibázott, a lecsorgó már egyedül találta a támadót.

1.2 Deportivo La Coruna - Barcelona 4 - 5

Volt ezen a meccsen minden, már ami a kapott gólokat illeti... (Kamu?)tizenegyes (Pizzi), szabadrúgás (Pizzi), bődületes öngól (Jordi Alba), na meg egy szöglet utáni bénázás.

Itt is a rövidre jön a beívelés, a labda felé mozgó támadójátékosra két ember is jut (Mascherano és Busquets), végül előbbi nyakáról-hátáról kerül a második hullámban érkezőkhöz a labda, és mivel az ott portyázó Iniestának ezúttal két emberre kellett (volna) figyelnie, már nem érhetett oda blokkolni, hogy esetleg meggátolja a gólt. Valdés igen, ő viszont lepkézett egyet.

1.3 Celta Vigo - Barcelona 2 - 2

Valamikor ezen a március végi összecsapáson dőlhetett el, hogy Andreu Fontás (végleg) és Rafinha Alcantara (kölcsön) a Celta Vigo játékosa lesz. Legalábbis én nem tudok jobb magyarázatot adni a 89. percben történő Celta egyenlítő gólra, amely végül pont arra volt elég, hogy az élvonalban maradjon a szebb időket élt vigói gárda.

Félredobva a tréfát, Busquets alakítása több volt mint tragikus a mérkőzésen, holott alig 10 percet játszott. A gól előtt ő szerencsétlenkedett össze egy bedobást, majd a kardobást követően ahelyett, hogy hagyta volna szögletre gurulni a lasztit (egyébként lehet, hogy ki is gurult, a partjelző mintha picit benézte volna), játékban tartotta azt - egy kék-fehér mezes hazai játékos számára...

A Celtás visszapasszol a tizenhatos csücskére, az érkező társ pedig a hosszú felé íveli a labdát, ahol senkitől nem zavartatva érkezik Oubina, és befejeli a (később) bennmaradást érő gólt.

A védelem Busi alakításától éppen annyira zavarodott meg, hogy a párok elcsúsztak: négy pár gyönyörűen kirajzolódik, Song viszont (bekarikázva) a nagy semmit fogja.

1.4 Real Sociedad - Barcelona 3 - 2

Szöglet utáni bénázás, a fejpárbaj elveszítése után a hosszún helyezkedő baszk játékoshoz kerül a labda...

...a labda végül kikeveredik a tizenhatosról, de csakúgy, mint az előző gólnál, az alapvonalról visszatett passz utáni beadás üresen találja az érkező csatárt. Megint sikerült eltolódni, a hosszún eleve három baszk játékos várta a beadást, nem beszélve a hátulról érkező Castróról (bekarikázva), akit Iniesta hagyott bántóan üresen.

2. Labdavesztések után  sok problémánk volt a visszarendeződéssel. Itt jött ki sokszor a hátulütője annak, hogy mind a két szélen támadó szellemű szélső hátvédek játszottak. Ami ugye plusz az egyik oldalon (támadásban), mínusz a másikon (védekezésben). Amikor tehát elveszítettük a labdát, miközben AAA (Adriano, Alves, Alba) akcióztak, az egyik középhátvédnek kellett a helyükre kilépni, a védekező középpályásnak pedig hátralépni a szélre mozgó középhátvéd helyére.

Elméletben ez jól hangzik, de a gyakorlati megvalósításba gyakran hiba csúszott...

2.1 Barcelona - Atletico Madrid 4 - 1

Messi veszít labdát az ellenfél térfelének közepén, mögötte csak a két középhátvéd (Piqué és Puyol) és a védekező középpályás (Busquets) helyezkedik...

Majdnem félpályáig viszi az Atletico játékosa a megszerzett labdát, majd jó ütemben szökteti a vele együtt meginduló Falcaót.

Busquets az, aki a szélre vált, hogy felvegye Falcaót, ez viszont ha a sebességüket nézzük, óriási mismatch. A kolumbiai meg hülye volt ezt nem kihasználni: hosszan megtolta a labdát, maga mögött hagyta Busit, majd egy az egyben a kapussal megoldotta a feladatot. 0-1.

2.2 Sevilla - Barcelona 2 - 3

Busquets veszíti el a labdát a félpályánál, egy vonalban a két katalán szélsőhátvéddel.

A lendületből érkező Sevilla-játékos nem sokat cipeli a labdát, a két hátul maradt középhátvéd között kiugratja Negredót, aki ki is használja a ziccert.

2.3 Barcelona - Real Valladolid 2 - 1

Az ifjabbik, még nálunk játszó Dos Santos veszít labdát egy flegma labdaátvételt követően, amivel aztán megindul a Valladolid. Az egy szem (középhátvédet játszó) Mascherano biztosít középen, Montoya védi a jobb oldalt, Thiago pedig a bal oldalt igyekszik lezárni.

Ahogy közelednek a lilák a Barca kapujához, úgy húzódik Montoya egyre beljebb és beljebb, ezzel megadva a passz lehetőségét az ellenfélnek. A passz érkezik is jó ütemben Manuchóhoz, aki előbb meghúzta Montoya mellett, majd elesett az őt akadályozó spanyol lábában - a tizenhatoson belül. Büntető, majd néhány másodperccel később gól.

2.4 Athletic Bilbao - Barcelona 2 - 2

Pedrító fordul bele ellenfelébe a saját térfelén, a Bilbao pedig azonnal támadásba lendül egy kiugratással.

Alves éppen zárkózott fel a támadáshoz, az üresen maradó helyét Piqué vette át. (A gyors labdavesztés következtében Song még nem tudott visszahúzódni, így aztán Abidal és Mascherano maradtak még biztosítani.) Akárcsak korábban Falcao, itt is kihasználta a Bilbao játékosa a sebességkülönbségből fakadó előnyét, Piqué mellett elhúzott, majd centerezett a biztosító védők mögé. 1-0!

 3. Nem csak magasságbéli, fizikális hiányosságokkal is meg kell küzdenie a Barcának, amikor más csapatokkal meccsel, ezt pedig a párharcok során a legnehezebb megoldani. Általában könnyedén lefejelik, elnyomják őket, így nem csoda, hogy srácaink többnyire a földön, lábról lábra járatják a labdát, ahol a legkönnyebb kordában tartani a bőrbogyót. Ellenben az ellenfél ívelgeti a labdákat a magas játékosaikra, hogy egy-egy megnyert párharc után rendezetlen védelemre vezethessék a labdát.

3.1 Barcelona - Real Sociedad 5 - 1

A saját térfelünk baloldalán Busquets nem tudja megtartani a labdát... a védelem balra tolódott, Alves (a jobbhátvéd) a jobb oldali középhátvéd posztján helyezkedik.

A Real Sociedad ezt kihasználva két gyors  passzal átjátsszák a túloldalra a labdát, ahol üresen érkezik az egyenlítő gól szerzője. A csatár még tolhat is párat a labdán, mielőtt bevágja a rövidbe.

3.2 Real Mallorca - Barcelona 2 - 4

Egy jobb szélen (védekező szempontból bal) felívelt labdánál két fejpárbajt is elveszítünk, miközben megint bal oldalra tolódunk. Jól látható az ábrán, ahogy üresen tátong a pálya másik oldala, na meg hogy a felfutó színes bőrű szigetlakót egy katalán védő sem vette fel.

Bezzeg a labdás emberre hárman is rárontanak, aki, még mielőtt becsapdáznák, beíveli az üres területre a labdát. Valdés tehetetlen.

3.3 Barcelona - Sevilla 2 - 1

Egy pontrúgást követően elöl ragadt pár sevillai, ezért olyan nagy a tumultus a Barca tizenhatosán belül. S ha már ott maradtak, gólt is szereztek.

Elveszített fejpárbaj Alba részéről...

...és a beadás pillanatában ugyan négy katalán védő jut két sevillai támadóra, de az egy szem használható magasságú Piqué (nagy piros körrel bakarikázva) nem fog senkit, a gólszerzőre jutó két védő magassága pedig kis túlzással összeadva adja ki Botiá-ét. A több mint 15 cm-es fórt kihasználva könnyedén ugorja túl az egykori Barca-nevelés Thiagót és Alvest.

3.4 Real Sociedad - Barcelona 3 - 2

Négyből negyedszer is a baloldalunkon veszítünk el egy párharcot, ezúttal közvetlenül a kapunk előterében. A lefejelt labdát a centerben álló csatárhoz továbbítják a baszkok, és mivel megint eltolódtunk balra...

...a center azonnal továbbítja a felfutó Castrónak a labdát. A kapusunk megint kiszolgáltatott helyzetben kap gólt.

4. Végezetül, voltak nem jellemző, csupán egyszer-egyszer előforduló hibák, mint például a labda ívének rossz kiszámítása, vagy egy-egy üresjárat-a-fejben okozta rossz döntésből fakadó kapituláció. Ez vajon mennyire volt érthető, vagy értelmes??? Nem nagyon...

Ami a jó hír, ezek azok a dolgok, amelyek legkönnyebben elkerülhetőek, ami rossz, hogy ugyanakkor ezek azok,  amelyek mindig be is csúszhatnak. Magyarán ha problémákat akarunk megoldani a védelemnél, akkor gyúrjunk rá a pontrúgások elkerülésére, a párharcok nagyobb arányú megnyerésére, illetve a labdavesztések utáni gyors visszarendeződésre, mert azok rendszeresen visszatérő, súlyos problémák, a most következő néhány védelmi hiba viszont mind egyedi eset, lesz belőle néhány minden évben, lehet is érte szidni az éppen hibázó játékost, komoly jelentőséget azonban ne tulajdonítsunk nekik.

4.1 Barcelona - Getafe 6 - 1

Ez volt az a bizonyos délben játszott mérkőzés, úgyhogy Jordi Alba hibáját én nyugodt szívvel a nap számlájára írom. A Getafe egy előrevágott labdát követően került gólhelyzetbe, miután Alba (bekarikázva) szaladt alá a labdának (jóhiszeműen megadom neki, hogy a nap elvakította), így túlpattant azt rajta. A madridi csatárnak már nem volt nehéz dolga egy az egyben a kapussal...

4.2 Athletic Bilbao - Barcelona 2 - 2

Piqué (CB(3)) valószínűleg már azon agyalt, milyen jót dönget majd Shakirával mi lesz a vacsora, ezért aztán jól kirongyolt a helyéről, hogy  felfalja a szélen támadó baszk játékost. Más se kellett a bilbaóinak, rögtön beadta a magas Barca-játékos nélkül maradó 16-oson belülre a labdát...

...ami innen jön, azt beollózhatnám az 1-es pontba is: két gránátvörös-kék (Song (S) és Maschearano (2)) veszít fejpárbajt az egy szem bilbaóival szemben, a továbbfejelt labda természetesen nem hozzánk kerül, a szélső hátvédünk, Alba (1) is behúzódott középre, így aztán nehezebb lett volna elrontani a helyzetet, mint kiegyenlíteni. 2-2, jöhet a vacsi.

Azt hiszem ennyi elég is a rosszból, nem egy hálás feladat egy culénak sem kapott gólokat nézni. A mi világunk a tiki taka, úgyhogy reméljük a továbbiakban abból jut majd több nekünk. Szóljanak a következő szezonok Neymarról, Messiről, Iniestáról, Alexisről, és ne Piquéről, vagy Masch-ról.  Őszintén hiszem, hogy Vilanova vezetésével a szakmai stáb megoldja a hátsó alakzat problémáit, már amennyiben a vezetőség, Sandro Rosell-el az élen hagyja őt dolgozni, és nem szól bele abba, amihez nem ért. Visca Barca!

Hatalmas várakozás előzte meg Tito Vilanova munkásságát a Barcelonánál, hiszen a Guardiola-féle 14 trófeás klubot kellett kezébe vennie, és hiába hangsúlyozta folyamatosan egykori mesterünk, hogy a sikerek legfőbb kovácsa tulajdonképpen már nála is Tito volt, mégis mindig mindenki Guardioláról beszélt. Tito-nak tehát villantania kellett. És Tito villantott.

Néhány rekord:

1. A csapat az első 6 bajnokiját megnyerte. (La Liga rekordbeállítás)
2. Az első 19 bajnokijából 18-at győzelemmel abszolvált a Barça. (Ezen a lövésen múlt, hogy nem lett 19/19.) (Ligarekord)
3. 100 megszerzett pont a bajnokságban (La Liga rekordbeállítás)
4. 115 rúgott gól a La Ligában (Klubrekord)
5. A csapat a bajnokság összes találkozóján gólt szerzett (La Liga rekord)
6. Zsinórban hatodszor jutott be a Barcelona a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. (Rekord)

De ami ezeknél is fontosabb, bajnokságot nyert Vilanova komoly változtatásokat eszközölt, no nem feltétlen a játékoskeretet illetően (Song és Jordi Alba érkeztek a nyáron) hanem a játék képét tekintve akarta letenni a keze nyomát. Tavaly nagyon sokszor fordult elő, hogy a fontos mérkőzéseken besültünk, lelassult a korábbi sokpasszos, pályát széthúzó türelemjátékunk, ráadásul az ellenfelek szépen lassan kifundálták, hogyan hatástalanítsák. Ezért aztán a jó Tito  az idei szezonra felgyorsította a csapat támadásépítéseit, sokkal kevesebb passzos, direktebb támadásokat kért a játékosoktól, ami később bőségesen megmutatkozott az eredményekben: rengeteg szerzett, illetve a szokásosnál jóval több kapott gól. Mielőtt rátérek a poszt lényegi részére, az ábrarajzokra és azok magyarázatára, még beollózok egy statisztikát:

Gólpasszok (forrás: Whoscored):

Iniesta - 16
Messi - 12
Fabregas - 11
Alexis - 9
Xavi - 8
Pedro - 6
Dani Alves - 6

Összesen 92 gólunkhoz fűződött gólpassz, (a 115-ből!) és a legtöbbször a góllövőnek már nem volt különösen nehéz dolga a kapuba továbbítani a labdát. Ezek a számok hűen tükrözik a csapat idei játékstílusát, ami ötvözte a "ziccerre kijátszani az akciót" és a "gyorsan, lendületesen befejezni a támadást".

Persze van pár olyan makacs, ránk nézve kevésbé hízelgő tény is, amelyet nem lehet megkerülni, ha már Vilanováról és az idei Barcáról beszélünk:

• az elmúlt öt év legcsúnyább vereségét szenvedtük el a Real Madriddal szemben, a Copa Del Rey elődöntőjének visszavágóján az 1-3 alkalmával,
• majdnem kiestünk a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a gyengus AC Milan ellen,
• oda-vissza nem bírtunk a Katar FC-vel  Paris Saint-Germain-nel,
• és végül a legfájóbb, az a bizonyos 0-7 a Bayern ellen.

Magyarán az igazán nagy meccseket tavasszal szinte kivétel nélkül elveszítettük, és jobb esetben is csak döntetlent játszottunk. (Volt azért egy csodás 4-0 a Milan elleni Bajnokok Ligája- nyolcaddöntő visszavágón.) Viszont ami Tito mellett szól: ezek a kudarcok mind a betegségének kiújulása, valamint New Yorkba repülését követően következtek be. Úgy gondolom, és ez csak a véleményem, nem tudom alátámasztani, hogy hatalmas törést jelentett a csapat életében az edző jelenlétének hiánya, és hiába volt szinte naponta videó-vagy telefonos kapcsolatban a vezetőkkel, mindannyian tudjuk, hogy az nem ugyanaz, mintha ott lenne. Na meg amikor az embernek az életét kell mentenie, nem biztos, hogy a munka az elsődleges. Sőt, biztosan nem. Éppen ezért Barcelonába történő visszatértét követően is érezhető volt, ez a Tito (még) nem az a Tito, aki ősszel összerakta a 18-1-0-s gyilkos gépezetet.

És nem lehet ugyan elhanyagolni a fent sorolt (többnyire) zakókat, igenis fogni kell a jeleket, újabb változtatásokat kell eszközölni, hogy jövőre a világ három legjobb játékosával a sorainkban visszavághassunk (többek között) a Bayern-nek, de túl nagy jelentőséget sem szabad nekik tulajdonítani. Az idei évben történtek nem mindennaposak még egy Barca szintű klubnál sem, két embernek is a rákkal kellett megküzdenie a csapatnál (Abidal volt ugye a másik), a védősorunk ha egymás után kétszer ugyanabban a felállásban tudott játszani a rengeteg sérülés miatt, akkor már sokat mondtam, és gyakorlatilag a világ legjobb játékosát is elveszítettük az utolsó hónap(ok)ra sérülés(ek) miatt... Vilanova egy zseni, de a zseni is csak egészségesen tudja megadni azt a pluszt, amit az átlagember nem, betegen nem. Még az idei Bayern sem triplázott volna edző nélkül. De lassan ideje nekikezdeni a poszt lényegi részének.

Kezdem a támadásokkal, csak a bajnokságban (La Liga) szerzett gólok lesznek terítéken. A (nem) védekezést és az abból kapott gólokat majd a következő posztban elemzem ki mutatom meg.

Jelmagyarázat az ábrákhoz:

• sárga szaggatott vonal: labda nélküli mozgás
• sárga dupla vonal: labdával való mozgás
• sárga szimpla vonal: passz

1. Ha már direkt játékról beszéltem, kezdjük ott, amikor ketten végigviszik az akciót:

1.1.1 A Celta elleni hazai meccs két iskolapéldája, Barcelona - Celta Vigo 3 - 1

 Adriano a tizenhatos vonalán álló támadók miatt behúzódó védőknek köszönhetően felhozza a labdát, majd kiteszi a szélen ellépő Pedro-nak, aki azonnal visszateszi - Adriano bevágja. Az akcióban kirajzolódó háromszöget gyakran három játékos játssza le, most elég volt a két villámléptű. (G - gólszerző, A - gólpassz)

1.1.2 Barcelona - Celta Vigo 3 - 1

Iniesta futtatja a szélen Villát, aki rávezeti a védőjére a labdát, majd az akciót tovább követő Iniestá-hoz továbbít. A mágus majdnem az alapvonalig cipeli, onnan centerez középre, Villának nem okoz gondot a befejezés.

1.2 Barcelona - Espanyol 4 - 0

Kísértetiesen hasonlít a Celta elleni gólhoz, csak keresztmozgás nélkül, illetve ezúttal Fabregas és Messi játszik össze, Messi lövésébe pedig Pedro belekap, így hivatalosan ő a gólszerző.

A piros vonallal a lejátszott háromszöget jelzem, valamint talán már direktbe Fabregas-tól megkaphatta volna Pedro.

1.3 Barcelona - Real Sociedad 5 - 1

Mondanám, hogy Iniesta és Villa másolja a Celta elleni produkciót, de időben ez volt előbb. A keresztmozgással megzavarják a védőket, Villa üresen marad a röviden - BUMM.

1.4.1  Barcelona - Real Zaragoza 3 - 1

Messi három háromszöget is lejátszhatna... A vissza Iniestának, majd ki a szélre a szélső hátvédnek kombó is ígéretes lehetett volna. Ehelyett...

 ...ki a szélen felfutó Albának (?), az egyik középős bekk lemarad, így a szélső hátvéd nem léphet ki a kis  katalánra, hanem fognia kell Villát.

 Alba (?) a tizenhatos vonaláig cipeli a labdát, majd visszajátssza Messinek, aki a Villát fogó, és Messire későn rázáró védő mellett könnyedén betör a tizenhatoson belülre, majd büntet, ahogy szokott.

Megjegyzés

Alba szerződtetése, valamint Adriano  váratlan formajavulása új perspektívát nyújtott a csapat számára (És akkor Tello még meg se lett említve, aki a tavalyi 3 gól/0 gólpasszos mutatója után idén szerzett 7 gólt, és adott 4 asszisztot.). Guardiola alatt ugyanis rendre csak a jobb oldalt sikerült aktivizálni, hiszen nem volt egy olyan kreatív, támadószellemű játékos, aki ugyanezt megtegye a bal szélen, Dani Alves jobboldali előretöréseit azonban egy idő után levédekezték, így számtalanszor kényszerültünk a középen vezetett támadásokra... Ez viszont gyakran tanácstalan labdázgatásba torkollott. Az idei szezonban azonban az ellenfeleknek már nem csak az Alves alkotta jobb szélre kellett (volna) figyelniük, hanem Adriano-ra és Albára egyaránt. Ezzel széthúztuk az ellenfél védelmét, így téve szellősebbé a védekezésüket és tömtük be a lyukakat gólok formájában.

1.4.2 Barcelona - Real Zaragoza 3 - 1

 Messi indítja a támadást, majd rövid labdavezetést követően szökteti a felfutó jobbhátvédet...

 ...aki az alapvonal felé futva, Pedro közreműködésével becsalja a kapu előterébe az ellenfél védőit, Villa lefoglal még egyet, így aztán a második hullámba visszatett labda már csak Messit találhatja meg. Ő meg ugye nem kegyelmez.

1.5 Deportivo La Coruna - Barcelona 4 - 5

Messi belép a támadó harmadba, megjátssza Fabregast, majd ritmust vált, felgyorsít, ezzel maga mögött hagyva a védőket, a jó ütemben visszakapott labdát így már könnyedén cipeli be a tizenhatoson belülre.

1.6 Levante - Barcelona 0 - 4

A két támadó gyönyörű összhangban, együtt mozogva hozza fel a labdát, Szeszk labdáját Iniesta cipeli, majd tökéletes ütemben lövi a védők mögé a labdát. Fabregas még a kapus mellett is eltolja, mielőtt beveri a negyedik szöget a hazaiak koporsójába.

1.7 Malaga - Barcelona 1 - 3

Felálltak a srácok a szokásos háromszögekhez, Thiago-nak van választéka bőven, de inkább egyszerűségre törekszik, lejátsszák a háromszöget ketten Messivel. Gyors passz Messinek, ritmusváltás, és a rárontó középpályások már mögötte vannak a visszapassz pillanatában, a védők meg mire kilépnének, Thiago ellövi. 

1.8.1 Barcelona - Mallorca 5 - 0

Messi sérülését követően megijedtünk, ki lő majd gólt, ekkor azonban előlépett Sanchez és Fabregas, a Mallorca elleni meccsen például mind az öt gólt ők szerezték - itt éppen a vezető gól születik meg. Fabregas - Sanchez - Fabregas - Gól.

1.8.2 Barcelona - Mallorca 5 - 0

 Hasonló rajz a harmadik gólhoz, ezúttal Iniesta helyett Xavi passzol Fabregashoz, aki Sanchez-zel pillanatok alatt befejezik a támadást. A háromszöget megint ketten rajzolják fel.

1.9 Barcelona - Osasuna 5 - 1

Messi átbotorkál egy-két pamplónai középpályáson, majd a balszélen helyezkedő Villához passzol...

...Villa megvárja, amíg Messi besprintel a tizenhatos előteréig, majd kiugratja, a kis argentint. A védők nem tudják lekövetni, a a középpályás(oka)t pedig már korábban lerázta, így "csak" a kapust kell megvernie.

1.10 Celta Vigo - Barcelona 2 - 2

A támadás kulcsa itt is Messi, aki rávezeti a védőkre a labdát. A vele felfutó támadók magukra húzzák a szélső hátvédeket is, így Tello (A) teljesen üresen marad a baloldalon, a labda pedig megy is neki...

...Tello pedig ahelyett, hogy ész nélkül bebombázná az ötösig behúzódó védők közé a labdát, felnéz, majd visszagurít az érkező Barcelona játékosok felé. Választhatott bárkit, itt és most pl. Messit.

1.11.1 Real Zaragoza - Barcelona 0 - 3

Korábban már láthattunk több ilyet Cesc és Alexis kivitelezésében, ez esetben egy másik középpályás, Thiago vezeti fel a támadást, majd ugratja ki Sanchez-t, aki elvisz magával két védőjátékost, a visszapassz pillanatában így csak egy ember marad Thiago-n, de az sem fér hozzá a labdához, gól. Ez volt (valószínűleg) Thiago utolsó gólja a Barcában.

1.11.2 Real Zaragoza - Barcelona 0 - 3

Ez az utolsó rajz, ahol két-emberes támadás-támadással szerez gólt a csapat. Tello megkapja a szélen, majd jó szokása szerint megindul, mint a mérgezett egér. Ahogy kilépnek rá a védők, jön az oldalirányú passz Thiago-nak, aki a legjobb ütemben tolja vissza a védőket addigra maga mögött hagyó szélsőnek a labdát. Az ezt követő higgadt befejezés már nem is kerül fel.

2. Ha minden egyes alkalommal kaptam volna 1000 Forintot az után, hogy valaki azt mondja, a Barcelona nem tud kontrázni, akkor már gazdag ember lennék. Guardiola Barcelonája néha valóban fájóan sokszor tékozolta el a jobbnál jobb kontratámadási sanszokat, idén viszont (szerencsére) ez másképp volt, a direkt játék meghozta a kontratámadás sikerét is. A recept: labdaszerzés - gyilkos passz - gól. 

Sokszor persze kevésbé voltak látványosak a kontráink, hiszen többnyire a csapat már az ellenfél térfelén labdát szerez, onnan pedig nem több néhány másodpercnél a befejezés. Ezúttal csak két példa:

2.1 Barcelona - Mallorca 5 - 0

Iniesta cseni el a labdát a kedvetlen szigetlakóktól, kiugratja a rendezetlen védők között Fabregast, aki egy megalázó cselt követően meglövi a mesterhármast. 4 másodperc telt el a labdaszerzés és a hálózörgés között.

2.2 Barcelona - Real Valladolid 2 - 1

Egy elpasszolt labda után Xavi indult meg a labdával, na meg vele együtt a három támadó is, hogy széthúzzák az amúgy igencsak rendezetlen és hiányos védelmet. Ugyan mindhárom támadónak meg van a párja, de Pedro (G) már az indulás pillanatában maga mögött hagyta az övét...

... a bal szélen felfutó Villá-é pedig rásegített Fabregas-ra, így Xavi a bőség zavarával küszködve választotta végül az önbizalom-hiányos kanárit. Pedro ezúttal nem hibázott. A gól ezúttal hat másodperc alatt jött össze.

3. A Barca játéka a háromszögekre épül, azaz a labdás ember folyamatosan kap két segédet maga köré, hogy legyen kinek passzolni. Ha a passzok megfelelő sebességűek, akkor a játék levédekezhetetlen. A kulcs a sebességen van, ugyanis ha a labda nem pörög lábról lábra, akkor alakul ki a tavaly a Barcánál, vagy pl. az idei Konföderációs kupán a spanyol válogatottnál megszokott meddő mezőnyfölény helyzetek nélkül. A labdát persze úgy is meg lehet tartani, de a helyzetekhez gyors, éles passzok kellenek. És sok mozgás. Most jönnek a gyors háromszögekből szerzett gólok.

3.1 Barcelona - Athletic Bilbao 5 - 1

Ez a gól is mehetne a kettes ponthoz, hiszen Busquets labdaszerzéséből indult a villámgyors ellentámadás, amit aztán Fabregas fejezett be. A kaputól körülbelül 35 méterre megszerzett labdát Busi azonnal a mágusnak, azaz Iniestának passzolja...

...aki megindul a kapu felé, majd a rá kilépő három, és a Messit őrző két védő (kör)gyűrűjében kijátssza a labdát a teljesen üresen álló Fabregashoz. Góóól!

3.2 Barcelona - Real Zaragoza 3 - 1

Egy pontrúgás utáni kavarodás következtében kerül a labda gránátvörös-kék lábra (ennek köszönhetően helyezkedik elöl többek között Piqué és Song is), majd Iniesta passza után Messi indul meg az alapvonal felé, a komplett zaragoza-i hadat magával "rántva".

A kapu előtt három katalánra ugyan hat védő jut, akik azonban nem figyeltek Song-ra, aki okosan megállt a tizenhatos vonala és a tizenegyes pont között, és így teljesen üresen maradt... Messi felnézett a passz előtt, és el sem téveszthette a hatalmas fekete óriást. Ez volt Sanyi első, és eddigi utolsó gólja a Barcelonában.

3.3 Real Betis - Barcelona 1 - 2

Adriano az értelmi szerző, aki az akció indítását követően is követi a támadást...  végül nem kerül vissza hozzá a labda, akár ő is befejezhette volna az akciót.

Messi végül Iniestához passzol, aki magával visz két embert. Így nem lőhet, ezért aztán visszasarkazza Messinek, akire csak egy védő jut, az is a fasz rosszabbik végén az argentin rossz oldalán.

3.4 Deportivo La Coruna - Barcelona 4 - 5

A középkörből kap egy labdát a Depor elleni mérkőzésen gyakran hamis kilencest játszó Fabregas...

Cesc a kapu felé fordul, majd a Messivel való keresztmozgás közben sarokkal játssza meg az argentin zsenit. Mivel a keresztmozgáskor a Messi-t örző védő átvette Fabregast, a Fabregas-ra tapadó védő viszont nem cserélt csatárt, így Messi üresen törhetett kapura.

3.5.1 Rayo Vallecano - Barcelona 0 - 5

Mélységből érkező passz Messitől ki a szélre, ahol ékezik Pedro (2) és Montoya (3). Pedro majdnem a tizenhatosig vezeti a labdát, áthámozza magát a védőjén, melynek köszönhetően a Montoyára ügyelő védő lép ki rá.

Pedro észleli, hogy Montoya így üresen maradt, és szökteti az azóta már U21-es Európa-bajnokot...

...aki az akciót végigkövető, második hullámban  teljesen egyedül érkező Messihez játssza a lasztit. A befejezést rutinból megoldja a Messiás.

Az akcióban kulcsszerepet játszik Xavi, akit piros karikával követhetünk nyomon az akcióban, és aki mozgásával magára vonta a középső védők figyelmét. És mivel a szélen Pedró-ék megbontották a védelmet a jobb szélen, Xavi lekötötte a középső hátvédeket, Messi senkitől sem zavartatva kaphatta meg a labdát alig 16 méterre a kaputól. 

Megjegyzés

A futás kulcskérdés a Barcelona sikeres támadásépítéseiben. Illetve, hogy pontosítsak, az okos futás. Johan Cruyff, a Barcelona egykori legendás játékosa és edzője döntő különbséget fedezett fel a Barcelona és a Real Madrid (valamint sok más csapat) között:

"Az alapvető probléma náluk az, hogy sokat futnak fölöslegesen, és a játékosaik így a mérkőzés végére kimerülnek. Ellenben a Barca uralja a játékot, köszönhetően annak, hogy a meccsek nagyobb százalékában birtokolja a labdát. A Madrid gyorsan felér a támadásokhoz az ellenfél kapuja elé, de labdavesztés után a pálya nagy területét kell visszafutniuk játékosainak ahhoz, hogy azt visszaszerezzék, és újra felvigyék. Ez egy adott mérkőzésen kilométeres különbségeket is jelenthet, ráadásul legtöbbször nagy sebességű futásokról beszélhetünk."

A Barcelona a mérkőzéseinek nagy részén kevesebbet fut, mint az ellenfele. Mégis, a mérkőzéseinek nagy részét - megnyeri. Sokszor mégis azt hallom, hogy azt sulykolják a gyerekbe, hogy az első megtanulandó dolog a futás. A fizikai felkészítés az elsődleges, és minden más utána jön.  Most akkor mi van?

Nézzük, mi folyik a La Masiá-n:

"A Barcelonánál ez pont fordítva történik. Kezdetben minden a technikai felkészítésről szól, aztán nem sokkal később jöhet a taktika. Csak 15-16 éves koruktól kezdve kap nagyobb szerepet a fizikai felkészítés, az állóképesség fejlesztése. Az első években az alapvető fontosságú játékelemek kerülnek előtér be: labdakezelés, fedezés, pozíciós játékra való felkészítés (labdás és labda nélküli mozgás a a pályán, helyezkedés támadásnál és védekezésnél) és hasonlók." (részlet Graham Hunter: Barca - A világ legjobb csapatának története című könyvéből)

Egy szó mint száz, a felesleges futást a tökéletes labdakezeléssel, labdafedezéssel és helyezkedéssel pótolják. Amikor pedig futni kell - akkor futnak. A fenti ábrán például két játékos mozgása tökéletesen jellemzi a csapat filozófiáját. Xavi-ra már felhívtam a figyelmet, de a következő ábrán  (és még továbbiakon...) ugyanez megfigyelhető lesz, ez pedig a labda nélküli mozgása az éppen aktuális centernek. Egy-egy ilyen helyzetnél az esetek nagy százalékában esélye nincs a labdába érésre, de a felfutása szükségeltetik a hátvédek lekötésére, hogy a többiek (elsősorban a második hullámban érkezők) üresen legyenek. A másik az előző és a következő ábrán is látható, az akciót indító személy, ezúttal mindkét alkalommal Messi, aki a megindulás következtében maga mögött hagyja az ellenfél középpályásait, majd az indítást követően ugyanazon lendülettel követi a támadást. Az előtte támadó három, felfutó szélsőhátvéd esetén négy társ magára vonja a védőket, így ő légüres térbe, ezáltal helyzetbe kerül. Ha nem követi az akciót indítás után, akkor nincs második hullám, és valószínűleg nincs gól sem, hiszen közvetlen a kapu előtt a támadóknak van (lenne) párjuk, fejre feltenni pedig,  valljuk be, nem sok értelme van 170-175 centiméter magas játékosok esetében.

3.5.2 Rayo Vallecano - Barcelona 0 - 5

Hasonlít az előző rajzhoz: Messi (1) indítja a szélen Pedro-t (2), akire így kilép a balhátvéd, a jobbhátvéd Alba előrejövetele miatt nem húzódhat középre - máris kialakult középen a katalán emberfölény...

Pedro a tizenhatosig cipeli a labdát, majd becenterezi az üresen érkező Fabregasnak (3).

Az emberfölény a szélsők aktivitása mellett még annak volt köszönhető, hogy a támadás legelején Messit megjátszó Xavi sprintbe kezdett, felzárkózott a center Fabregashoz és a középre húzódó Alexis-hez, így Fabregas emberének már két támadóval kellett volna megbirkóznia, ami a Cesc-Xavi keresztmozgást követően lehetetlenné vált - jött is a gól.

A rajzon jól látható, hogy Messi megint érkezik a második hullámban, azaz ha nem csatlakozott volna  Xavi az akcióhoz, valószínűleg kopírozzák az előző gólt.

3.6.1  Barcelona - Deportivo La Coruna 2 - 0

Alves (2) kap zseniális keresztlabdát a jobb szélen, egy kicsit vezetgeti a labdát, közben az egyik hátvéd kilép rá...

...így középen csak két hátvéd jut a Barca két támadójára, Villára és Alexis-re (3), akik ráadásul a két klasszis keresztmozgását követően Villán ragadnak, ennek köszönhetően aztán Alves beadása totál egyedül találja a chileit.

3.6.2 Barcelona - Deportivo La Coruna 2 - 0

Iniesta (1) akar Messivel (2) kényszerítőzni,(a passz után befut üresbe) ehelyett viszont a kis argentin egymaga indul meg a kapu felé.

Amikor Messi veszélyes közelségbe ér, az Iniestát és Tello-t (no. 37) fogó hátvéd kivételével az összes többi (szám szerint négy) ráront, így üresen hagyva Sanchó-t (3) a jobb szélen. Messi pont jó ütemben tolja ki a labdát, majd azonnal kapja vissza... A passzal a még előtte álló két védőt is maga mögé tudta, egy az egy ellen a kapussal szemben pedig nincs könyörület.

3.7 Barcelona - Getafe 6 - 1

Iniesta (1) - Thiago (x) - Alexis (y); Iniesta (1) - Alba (2) - Villa (3); ugyanaz a játék, csak más személyekkel. Iniesta utóbbit választotta. Sakk - matt.

3.8 Barcelona - Levante 1 - 0

Mint oly sokszor idén, megint a szélsőjáték húzta ki a csapatot a slamasztikából:

0 - 0 a 80. percben, amikor Dani Alves (1) felhozza a labdát a jobb szélen , majd szökteti Alexis-t (2)... A védők közül egy követi a centerben szereplő Villát, egy kilép Alexis-re, egy pedig érthetetlen módon behúzódik, talán a passzsávot akarta lezárni Villa felé. A második hullámban érkező Fabregast (3) egy középpályás kíséri fegyelmezetten.

Alexis a 16-os vonalához ér, amikor Fabregas embere is kilép rá védekezni... több se  kell Sanchez-nek, azonnal megjátssza a Barcelona négyesét, aki kíméletlenül kilövi a jobb alsót. Szép támadás, fegyelmezetlen védekezés.

3.9 Barcelona - Malaga 4 - 1

Iniesta egy váratlan kiugratással hozza helyzetbe Pedro-t, aki önzetlenül leadja a (valószínűleg) utolsó gólját lövő David Villának üres kapura. Tovább tartott mindezt leírni, mint ahogy megtörtént. A védelem csúnyán beragadt.

3.10.1 Barcelona - Osasuna 5 - 1

Iniesta szerepében ezúttal Xavi (1), Alves  (2) viszont majdnem elszórakozza a helyzetet...

...éppen visszaér a védelem, amikor bepasszolja az üresen (és üres kapuval szemben ) álló Pedro-nak a labdát.

3.10.2 Barcelona - Osasuna 5 - 1

Adriano (1) meghúzza a baloldalon, majd kiugratja Villát (2)...

Villa az alapvonalig vezeti a labdát, a négy védő rá figyelve behúzódik, ezzel üresen hagyva az akciót követő Adriano-t és Messi-t (G) (a középpályások lemaradva érnek vissza). Villa a jobb pozícióban lévő Adriano-nak gurít vissza, aki lövés helyett belövi az ötösre a labdát Messi-nek.

3.11.1 Barcelona - Sevilla 2 - 1

Mindkét Sevilla elleni meccset hátrányból nyerte meg a csapat, nehezen törve fel a fegyelmezett sevillai védelmet a katalán óriás.

A képen is kirajzolódik ahogy két sorban, elszigetelve egymástól a középpályásokat és a támadókat védekezik a Sevilla, így a hátvédek kénytelenek felhozni a labdát barcelonai részről. Ez esetben Piqué a támadás indítója, aki a szélen felfutó Dani Alves-t szökteti. A Sevilla középre koncentrál, így Alves zavartalanul adhatott be, és bár a középcsatár posztján szereplő Villa-ra ragad a védője, ő mégis befejeli a beadást.

És talán már mondani sem kell: megint a Tito-éra alatt felélesztett széljáték... Csakúgy, mint a győztes gólnál:

3.11.2 Barcelona - Sevilla 2 - 1

8(!) sevillai veszi körbe a középen erőlködő gránátvörös-kékeket... Thiago, miután felhozta a labdát és lezárták előtte az utat a védők, leadja Messinek...

... Messi pedig ahelyett, hogy nekimenne az áthatolhatatlan falnak, kijátssza az üresen álldogáló Tello-nak, majd berobban a tizenhatoson belülre. Tello egy átvétel után lövi vissza középre - a meccs eldőlt.

3.12 Espanyol - Barcelona 0 - 2

Pedig két komoly hátráltató tényezője is volt annak, hogy ezen a meccsen bármiféle szép dolog megszülethessen (valaha volt egyik legcsúnyább mezünkben játszottunk a második számú ellenségünk ellenfelünkkel...), mégis, Pedro gondoskodott a Barcelona-szurkolók öröméről és az Espanyol senkiházijainak elhallgattatásáról.

A szélre kijátszott labdával Pedro (2) iramodik meg...

...majd as tizenhatos előterében a támadást követő Xavihoz (A) passzol, aki azonnal visszaadja a lasztit a box-ba bemozgó válogatott társának. A gyors összjátékot képtelenek levédekezni a szépen, egy vonalban védekező  hátvédek, Pedro pedig kivételesen nem hibázik.

3.13 Real Sociedad - Barcelona 3 - 2

Mintha az Osasuna, vagy a Malaga elleni gólt másolnák a srácok, olyan kísérteties a hasonlóság: Mélységi indítás ki a szélre, Alves (2) a tizenhatos vonalán átveszi, kicsit cipeli, majd centerezi a három védőjét lerázó Pedro-nak a labdát. 0 - 2 huszonöt perc után. Innen hogy sikerült kikapni!? (A következő posztból kiderül!)

4. Pontrúgásokból nem jeleskedtünk (sem azok elvégzésében, sem azok kivédekezésében), hiszen összesen két szögletgólt szereztünk, már amelyik a beadást követően közvetlenül a kapuba lett továbbítva (abból az egyik a szezon első gólja volt Puyol révén, a másik meg egy öngól...). Volt néhány gólunk szöglet utáni kavarodást követően is, Piqué, Busquets és Song is szerzett így gólt, de az összkép így is elkeserítő. Közvetett szabadrúgásgólra nem is emlékszem, közvetlenből volt három is, de azok mind Messi zsenialitásának köszönhetőek. Szó mi szó, van mit fejlődni ezen a téren, nem véletlen, hogy a következő szezonra leigazoltuk a Girona egykori edzőjét, Rubit, aki Vilanova segédedzője lesz 1+1 évre. Rubi  vezetésével a Girona mindenkinél több gólt szerzett pontrúgásokat követően, ráadásul a remek mester majdnem fel is juttatta csapatát az élvonalba, csak az osztályozók során hullottak el.

A semmit nehéz elemezni, szóval lépjünk is tovább, jöjjön a tiki-taka!

5. Járattuk azért mi a labdát, ha kellett, folyt a tiki taka, pláne ha bajban voltunk, netán már agyon volt nyerve a meccs. Jöjjön pár gyöngyszem!

5.1 Barcelona - Espanyol 4 - 0

Dani Alves (nincs a képen) szinte a szögletzászlótól passzol vissza Busquets-hez (1), aki azonnal Messinek (2) továbbít, aki meg Iniestának (3) a másik szélre.

Közben Xavi (4) labda nélkül kezdi támadni a tizenhatoson belüli területet, amit Iniesta észre is vesz és a védők mögé lövi a passzt, ahol csak Xavi érheti el. Csiki csuki.

5.2 Real Betis - Barcelona 1 - 2

Két sorban, középen védekezik az ellenfél, így aztán a szélről indítunk, Sanchez (1) azonban visszafelé passzol, lévén nincs katalán játékos az ellenfél kapujának előterében. Xavi (2) kapja a visszapasszt, aki aztán a mellette álló Iniestához (3) juttatja el a labdát. Ini is a legközelebbi embert, Messit (4) választja.

Ezzel a néhány gyors passzal sikerül picit megmozgatni az ellenfél hátsó alakzatait, így Messi rágyorsíthat a védőkre. Az akciót bal szélről indító Sanchez befelé mozgásával magával húzza a jobb oldali védőket, így kiürült a pálya azon része, amit Messi azonnal kiszúr, betör az üres területre, majd meglövi a csapat második gólját.

5.3 Deportivo La Coruna - Barcelona 4 - 5

Hasonlóan védekezik az ellenfél, mint az előbb, és hasonlóan is játsszák le a srácok, ezúttal azonban az utolsó passz egy kiugratás. A gyors passzokkal pont nyitottak egy sávot a védők gyűrűi között.

5.4 Sevilla - Barcelona 2 - 3

Thiago hiúsít meg egy sevillai labdakihozatalt, a labdaszerzésnek köszönhetően pedig az ellenfél első frontvonala még rendezetlen, a középpályások gondtalanul  rondózhatnak. Thiago (1)...

...Xavi, (2) majd Messi (3) a labda útja, amikor végre elkezdi a csapat a kaput támadni. Leo a kapu felé fordul, rágyorsít, majd amikor a védők kilépnek rá, a helyükön nyíló folyosón megereszt egy passzt Fabregasnak (4), aki kiegyenlít.

 5.5 Real Valladolid - Barcelona 1 - 3

Négy lila-fehér játékossal szemben megy a cicázás...

...Messi (1) fellövi a kapunak háttal álló centernek (Xavinak) a labdát, aki egyérintőből Alexis-hez (3) játszik. A védőket leköti a támadást középen szövögető három Barca-játékos, így Jordi Alba zavartalanul futhat fel a jobb szélen egészen a tizenhatosig. 

Természetesen az akciót indító Messi is zárkózik a támadáshoz, Alexis a védők gyűrűjében pedig jobbnak látja neki passzolni Ahogy a kis argentin megkapja, hárman rögtön körbeveszik a valladolidiak, mindhiába, hiszen most lép képbe az eddig teljesen üresen hagyott Alba, akinek Messi kiugratását követően csak be kell passzolnia a kapu előterébe a labdát, ahol a védőjét maga mögött hagyó center, Xavi (2) érkezik. A szezon egyik legszebb támadását láthatta a nagyérdemű közönség.

5.6.1 Barcelona - Real Betis 4 - 2

Tello (1) cipeli le a labdát a balszélen, majd miután rádöbben, hogy hamvába halt kísérlet lenne onnan bármihez is kezdeni, inkább visszahúzza a labdát, majd megjátssza az előrehúzódó Jordi Albát (2). Alba Iniestához (3) passzol, majd betör a büntetőterületre.

Ini végül nem adja vissza Albának, hanem az alapvonalat támadja, és mivel a védőjét a gyors ritmusváltással maga mögé tudta, zavartalanul adta be a labdát a kapu előterébe, ahol Villa egymaga leköt két védőt, a harmadik meg elfelejt a háta mögé nézni, így Alexis (4) fű alól érkezvén bevetődik a bámészkodó bekk elé és csodás gólt fejel.

5.6.2 Barcelona - Real Betis 4 - 2

A Betis-nek nem feküdt ezen az estén a tiki taka, Xavi (1) indította a szélen Alexis Sanchezt (2 ), aki Messivel (3) és Iniestával egyetemben kapura tör. A védők szinte a 16-os vonaláig folyamatosan hátrálnak.

Végre kilép az egyik védő Alexis-re, aki abban a pillanatban Messinek adja a zsugát. Messi egy labdaátvétel után Iniestát  (4) hozza játékba, majd a védőket megkerülve villámgyorsan a kapu felé veszi az irányt.

Messi passza és mozgása jobbra-középre tolta a sevillai védelmet, Iniesta ezt kihasználva sarokkal az így üresen érkező chilei elé tálalja a lasztit. Sancho, ahelyett, hogy lőne (elvégre ziccerben van), megvárja, míg Messi megérkezik a kapu elé, majd passzol. Itt az év másik legszebb támadása.

5.7.1  Barcelona - Getafe 6 - 1

Nem játszott még korábban

délben bajnokit a Barcelona, kérdés volt, hogy sikerül majd mindehhez alkalmazkodni...

Iniesta - Alba - Iniesta összjátékkal hozza fel a labdát a Barca.

Rajtuk kívül még négy katalán követi az akciót, a védelem így behúzódik a tizenhatos vonalára. Iniestának több se kell, bellöböli mögéjük a labdát Thiago-nak, aki viszont a labdaátvételkor nincs teljesen szembe a kapuval, ezért a vele együtt betörő Messit hozza ziccerbe. 

5.7.2 Barcelona - Getafe 6 - 1

Egy szöglet után csak röviden tud felszabadítani a madridi védelem, Messi átíveli a jobbszélen Tello-nak (1), aki Piqué-hez (2) játszik vissza. Piqué-t letámadják, ezért a labda még hátrébb kerül, egészen Dani Alves-ig (3)...

...aki további babusgatás helyett beíveli a labdát a tizenhatoson belülre. A Getafe lesre állítása nem jön össze, a kifelé mozgó védők miatt az egy szál Thiago-t (4) találja meg a labda. Thiago meg ha már adott egy gólpasszt korábban, ad még egyet, a bemozgó Piqué ugyanis nála is jobb helyzetben várta a labdát. 6 - 1, így játsszunk legközelebb délben meccset!

5.8 Athletic Bilbao - Barcelona 2 - 2

Itt már túl voltunk egy csodagólon az isteni Messinek hála, és ha nem is egy tiki takás góllal vettük át a vezetést, megint megjárt pár lábat (vagy fejet) a labdta, mielőtt a hálóba hullott. A poszt utolsó támadása következik. 

Piqué vezeti fel a támadást a kopasz fejével, majd kiugratja a jobb szélen felfutó Dani Alves-t (2).

Mindenkinek megvan az embere, aki felvezette a támadást, kivéve a második hullámban érkező (a képeken nem is látszó Lionel Messinek), Dani így a 169 cm-es zsenit veszi célba. Messi érkezése miatt leválik a védő Sanchezről (4), az argentin (talán) kapura szánt fejese így az üresen maradó szélsőt találja meg, aki közelről nem hibázik.

Ennyit tehát az idei góljainkról és szebbnél szebb támadásainkról, a következő részben a jóval árnyaltabb képet festő védekezést veszem górcső alá. Augusztustól pedig meglátjuk, miben tudunk még ennél is tovább fejlődni az attakokat tekintve, és ki tudjuk-e javítani a borzalmas védekezési hibákat.

Mivel a következő poszt elkészülése még hetek napok kérdése, addig is itt van az ifjú Lionel újabb gólrekordja.

Éppen csak lecsúsztam róla...Hogy szeretett csapatom születésem napján játsszon! Pedig micsoda  ajándék lett volna, nemde!? Így viszont be kell érnem már jó előre azzal, hogy az ősi rivális vereséget szenvedjen. Az ajándékom természetesen csak (és kizárólag) egy katalán győzelem (kop-kop) , de egy esetleges (real) madridi vereség meg lehet mondjuk a hab a tortán. Vagy a pont az "i"-re.

Nos, közben a hab meg a pont már megvan, sőt, annál egy picit több is! Egy Barça-szurkoló (mily' gyalázat, hogy pirossal aláhúzza azt a csodás szót, hogy Barça!) számára  elképzelhetetlen (volt idáig), hogy Céró, lenyalt séró, góljának örüljön. Hogy ez megtörtént? Én sem gondoltam soha, noha most már tudom - naiv voltam. A Ronaldo (Cristiano)  egoizmusáról és öncélúságáról terjengő legenda pedig pillanatok alatt szállt tova... (Ön)góljával ugyanis vezetéshez juttatta a Granadát, ezzel kívánva számomra nagyon boldog születésnapot. Jutalma lett ezzel egy újabb rekord, mától ő az elesettek megsegítője spanyol bajnokság első olyan játékosa, aki a liga összes csapatának betalált. Utolsóként a Madridnak...

(Csak zárójelben, remélem a bölcs Leo nem kívánja lemásolni eme nemes tettet, maradjon meg jó szokásához híven a madridi hívek szomorítója. A házi nyúlra nem lövünk Katalóniában sem kevésbé hatékony törvény, mint minálunk.)

Rebegjünk hát köszönömöt önnön fölös érdekekeit háttérbe szorító újdonsült barátunknak rekordernek, hiszen szüksége van a hálára és pozitív visszajelzésekre ebben a nehéz időszakában. Tudniillik holnapra azt jósolják az időjósok, hogy -18 fok lesz Madridban. Még a végén megfagy a zselé a haján, azt pedig nem akarhatjuk, hisz' akkor hogyan csúsztat majd ilyen mesés gólokat a lahozi erők miatt oly nehezen bevehető madridi kapuba?

Öröm  az örömben  - elvégre miért ne örömködnénk egy ilyen csodás februári hajnalon -, hogy a szauroni erőkkel bíró, Mordor hegyei között hatalmát kiteljesíteni próbáló kolonc gonosz ismét lebukott, különleges nevére ismét fény derült, ezért felszívódott, a madridi mordori ügyeket pedig a báb néven elhíresült alvezérére hagyta. A katalán sajtó azonban  meg nem erősített forrásokra hivatkozva közölte, hogy a korábban Special One, Special Five és Special 15 álneveken futó ellenség visszatérése nem sokáig várat majd magára, és újult erővel, megújult néven folytatja  harcát egykori családja ellen, melyet korábban  már többször is csak így emlegetett: Mein Kampf. Az El Mundo Deportivo sokat mondóan ezzel a címmel jelenik majd meg ma reggel:

Jo18é

Kiragadtam néhány pillanatképet Rihanna Diamonds című klipjéből. (A linkre kattintva megnézheted a teljes klipet.)  Csak két-három félmegjegyzést fűztem a képekhez.

Ördögi karmok...

...és tekintet.

Ez a kép kevesebb, mint egy szempillantásra villan fel. Mi volt az első benyomásotok, amikor megpillantottátok?

A karmok után előkerül a szárny is.

Az apokalipszis lovasa? A fekete a harmadik a sorban... Ezt még egy követi.

"Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: „Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: „Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.""

(Jelenések könyve 6,5-6)

Pillanatokon belül lehozza nekünk a poklot...

"Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: „Jöjj!" És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."

(Jelenések könyve 6,7-8)

Fény és sötét harca.

A tenger koromfekete... Rihanna testhelyzete is árulkodó.

Phil Schoen: "If there was no Guardiola, if there was no Barcelona, Emery might be thought the best young coach in Spain."

Ray Hudson: "Yeah, but if there was no Barcelona, why would you get out of bed in the morning?"

Rég jelentkeztem, de mostanában nem nagyon jöttek a szavak... Most sem saját hangom hallatom, nálam jóval nagyobb szaktekintélyeknek adnám inkább a stafétát.

Az első videón Norman G. Finkelstein próbál megbirkózni a Waterloo egyetem agymosott diákjaival, több-kevesebb sikerrel. Finkelstein kutatásai elsősorban az izraeli-palesztin konfliktusra (holokauszttúlélő szülők gyermeke, de nem, nem Izrael mellett foglal állást), illetve a holokauszt tőkésítésére (katt a linkre, érdemes elolvasni. Ha nem szeretsz gépen olvasni, megvan kinyomtatva, odaadom) irányulnak. Finkelstein beszédében az izraeliek Palesztina elleni fellépését kritizálta, a lepel felfedése azonban sokaknak nem tetszett (tetszik - azt hiszem írhatom jelenidőben...), hiszen az oly gondosan összerakott mozaikkép egy csapásra hullott (hullik) darabjaira. Érdekes egyébként, ha valaki nem-zsidóként áll elő ezen mítoszok megcáfolásával, akkor az történelemhamisító antiszemita, ha pedig zsidóként, akkor "self-hating jew", vagyis önutáló zsidó...

Finkelstein végső reakciója nem meglepő:

I've never been in a crowd like this — they're nuts!

A második videón az izraeli hadsereg egykori tábornokának fia, Miko Peled cáfol rá történelmi hazugságokra:  beszél Izrael állam 1948-as létrejöttének körülményeiről (a térséget népességszámot tekintve uraló, hadsereggel nem rendelkező palesztinok egyik pillanatról a másikra lettek kilakoltatva,zavarták őket menekülttáborba {ismerős???}); a '67-es hatnapos háborúról (ezekről egyébként Finkelstein is ír a Holokauszt-iparban); illetve arról, hogy tulajdonképpen mit is takar az a híres izraeli "demokrácia" (amely számunkra, magyarok számára is oly példamutató kéne hogy legyen - sokak szerint... . ).

Az utolsó videóval egy filmet szeretnék ajánlani, melyben a "demokrácia" másik fellegvára, az Egyesült Államok mutatja meg, hogy népe hogyan kezeli a "másságot." A My Name Is Khan arról szól hogyan változott meg egy muszlin fiatalember, Rizwan Khan élete 9/11-et követően. Ahogy ő fogalmazott:

History has been divided into A.C and B.C, but now its before 9/11 and after 9/11.

Zárógondolatként még annyit, hogy érdekes, hogy miközben országunkat folyamatosan a más népekkel, kisebbségekkel szembeni ellenszenvvel, ellenségeskedéssel és kirekesztéssel vádolnak, közben olyan követendő példákat hoznak fel (mint az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, vagy Izrael), melyek semmivel nem különbek nálunk. Persze, a szomszéd nője  mindig szebb, a kertje meg zöldebb, de akkor sem fér a fejembe, miért jó egyeseknek, hogy a saját hazájukat gyalázzák. Először is, ha nem tetszik, el lehet menni, és akkor végre mindenki a saját szemével látja majd, hogy mégsem annyira gyűlölködő a magyar. Mert az izraeli irtja a palesztint, a pakisztáni ki nem állhatja az indiait, az amerikai szerint terrorista az összes arab, a "senkiházi bangladesiek" pedig elveszik a "derék angoltól" a munkát.  A másik lehetőség, ha nem tetszik, akkor légy az első, aki nem kirekeszt és ellenségeskedik, de ne csak más népekkel szemben, hanem a sajátodéval is. Hátha elindul az a  bizonyos dominó!

'Dio!

Már régóta érlelődött, talán kicsit túl is érett, de most elérkezett az idő, hogy ezt a posztot is megírjam. Az utolsó csepp a pohárban, hogy szépen fejezzem ki magam,  a FourFourTwo - (szenny)magazin legújabb számának olvasása, valamint az Indexen olvasott Zidane-cikk volt. Mielőtt az előző mondattal elrémíteném piciny olvasótáborom jelentős részét, leszögezném, nem fociról szeretnék írni...

Amiről írni szeretnék az, hogy miért váltak ezek a dolgok a "mainstream" részévé? Hogyan (és miért) lett a mocsokból trend? Miért azt kell az emberek képébe tolni, hogy kit és hogyan fejelt le Zidane, ahelyett, hogy a Világbajnokság korábbi szakaszában egymaga alázta szénné a brazilokat csodálatos játékkal. Vagy miért Ibrahimović könyve hivatott arra sok mással (máséval)  szemben (és helyett), hogy magyar fordítást kapjon... Az a könyv, amelyről idézem a cikk szerzőjének véleményét - szó szerint: 

...szerencsés, hogy nem a keserű gyerekkorral kezdi a mesét, hanem azonnal Guardiolának megy neki, ez az, ami érdekel minket leginkább, beolvas neki rendesen...

Íme, a "beolvasás":

Te töketlen f*sz!  - ordítottam Guardiolának - Teleszarod a gatyádat, ha csak meglátod Mourinhót, Menj a p***a!"

Na persze a  fenti kérdésem is megválaszolásra kerül. Ezért kapta meg Ibra könyve a zöld utat: "Jó a könyve. Kicsit olyan, mint ő: nyers, pengés, szókimondó, férfias, bátor."

Ja igen, a legnagyobb poént még nem is említettem, ez az újság a "futball szellemi csúcsterméke" - legalábbis a mottójuk szerint. Bassza meg, ez lenne a mérce? Ezek lettek az erkölcsileg helyes tulajdonságok, cselekedetek? Ezekkel lehet betörni az elitbe, érvényesülni az életben!?  Beolvasni másoknak, szókimondónak és tahó faszkalapnak lenni? Arról nem is beszélve, hogy manapság tényleg ezt jelenti bátornak lenni!?

"Elromlottak a szavak." - ha emlékezetem nem csal, Müller Pétertől származik ez a mondat.  Mennyire igaza van, te jó ég!  És itt nem csak arról van szó, hogy egyeseknek fogalmuk sincs a "bátorság" szó jelentéséről. Arról van szó, hogy az ember azért hozott létre szavakat még nagyon régen, hogy kommunikálni tudjon embertársaival. Hogy megértse a másikat és megértesse magát a másikkal. Ezzel szemben mit csinálunk most? Arra használjuk, hogy félreértsük egymást. Meglovagoljuk, kiforgatjuk a szavak jelentését, csak hogy vagdalkozhassunk egymással. Nem véletlen varrják rá egy pillanat alatt arra, aki nem figyel, hogy "rasszista", "antiszemita " és hasonlók, még ha nem is úgy érti. Nem az a lényeg, hogy ő hogy érti, hanem hogy Ők hogyan akarják érteni.  Kirabolnak a nyílt utcán a "színesbőrűek", mire aztán elkezded közös kontextusban használni a "cigány" meg a "bűnözés"  szavakat, és másnap mivel szembesülsz? "Megátalkodott rasszista vagy", úgy bizony! (Abba már bele sem megyek, hogy milyen gusztustalan módon forgatják ki például a "cigánybűnözés" szó jelentését! Túl sokszor lejátszottam már...)

Vagy amikor elmegy az ember a bíróságra, már nem azzal szembesül, hogy az igazság kiderítése lenne a legfőbb cél (vagy egyáltalán cél lenne az igazság kiderítése...), nem ám. Arról szól a történet, hogy sarokba szorítsák a másikat és kikényszerítsenek belőle olyan szavakat, "vallomásokat" amik segítségével győznek. "Nem megfelelő eljárás", "kényszer alatt tett" vagy "hamis tanúzás" és hasonlók szakadhatnak a nyakunkba, csak mert nem a megfelelő szavakat használtuk. Illetve, csak mert ezeket a nem megfelelő szavakat gondosan kitervelve kikényszerítették belőlünk. Kiskapuk, félreértések, viszályok forrásává vált az a kincsünk, amely oly magasra, minden más élőlény fölé röpített minket! 

Na, de közben úgy tűnik elkalandoztam az eredeti témától, pedig nem is! A kettő szoros összefüggésben van ám, hiszen a szavak ily módon történő elferdítésével tudják eladni Ibrát úgy, mint "bátor embert", vagy így teszik trenddé, ha valaki árasztja magából a haszontalan mocskot. Nem nehéz belegondolni hogyan reagálja le egy józan gondolkodású ember Fluor Tomi, Mr. Busta, Plazma és a hozzájuk hasonlók (bocs, nem vagyok képben a legújabb "sztárok" kilétét illetően) "munkásságát"... Nyilán csodálkoznak, hogy "ezek" (ők) mégis hogyan tudnak érvényesülni ilyen "produktummal". Nos, így... agymosással.

Az egyetlen, ami számít, hogy a műsornak, a show-nak folyamatosan mennie kell, nem szabad leállni! És mit a legkönnyebb előállítani? Szart. Ganét. Mocskot. Így hát szépen fokozatosan beadták nekünk, hogy mindez tulajdonképpen jó, sőt, követendő példa! Csináljunk mi is szart! Tízmilliárd légy szereti a szart,  ennyi légy hogy a fenébe tévedhetne!? Így most ez folyik a tévéből, ez folyik a rádióból, ez folyik az újságokból (magazinokból), és még az Interneten is nagyon válogatósnak kell lenned, ha nem elégszel meg a "szarral".

Elnézést a trágár szavakért, de ezúttal úgy gondoltam, így tudom reálisan szemléltetni a dolgokat, legalábbis úgy, ahogy én látom. Ideje a dolgokat nevén nevezni, mert hát a kurvára is mondhatjuk, hogy "prostituált", vagy "utcalány", de  attól még kurva marad - ugyebár... Ja, még valami!  Egyik kedves olvasóm se higgye, hogy ez valóban egy járható út az érvényesüléshez, a feltörekvéshez, de főleg nem a boldogsághoz! Ezek az emberek egytől egyig csupán eszközök a hatalmasok kezei között, ráadásul az eszközöket gyorsan cserélgetik, mert nincs idő javításra (a show-nak mennie kell...) - ami régi, vagy elromlott, ahelyett újat kell venni. A régi pedig villámgyorsan feledésbe merül...

Na és mi van azokkal, akik a szálakat mozgatják, akik ezt az egész "szórakoztató"ipart irányítják? A "hatalmasokkal"? Ők is megkapják a magukét, amikor eljön az ideje:

Röhögsz a markodba, csináld a show-t, de nem verheted át a Mindenhatót.

- Deli

Éppen csak belekukkantottam a Real Madrid szurkolói blogjába, hogy megérdeklődjem, hogyan vélekednek a Madrid-szurkolók a csapat szezonkezdetéről (1 pont két forduló után a bajnokságban, vereség a szuperkupa első mérkőzésén az ősi riválistól), és hát finoman szólva is elképedtem a kommentek olvasása közben. No nem csak én, másnap A korona mögött-ön is megjelent egy poszt a kényes szurkolóikról. Elhangzott benne  ez a mondat is:

abban azonban biztosak lehetünk, hogy minden szurkolónál érdekesebbek a Real Madrid-szurkolók, akik minden tekintetben más színvonalat képviselnek.

Az igazat megvallva, én abban sem vagyok biztos, hogy ezek szurkolók lennének. 3, azaz három tétmérkőzést és egy igazolásoktól mentes nyarat követően hirtelen már nem is a Barcelona került gyűlöletük középpontjába, hanem saját játékosaik, vezetőik, edzőjük! A hentes Pepe hentesmunkája elkezdett hiányozni a "fanoknak" (mert miazhogy nem rúgja fel a védő az ellenfél üresen kilépő támadóját), a vezetők és Mourinho (az Egyetlen(egypont)) pedig szintén menjenek a francba, mert most nem szórtak el egy nyár alatt kétszázötven millió Eurót. (És még sorolhatnám, de inkább nem teszem, látogassatok fel a blogra és olvassátok el a kommenteket egy vesztes mérkőzést követően.)

Ezek a "szurkolók" valamiért azt hiszik, hogy nekik minden jár. (Ne tévesszen meg senkit, nem a Realnak, hanem Nekik, szurkolóknak! Biztosan Vodafone előfizetők, azoknál van valami hasonló mottó...)  Jár, hogy a Real Madrid mindig nyerjen. Jár, az is, hogy állandóan szépen játsszanak. Jár, hogy Ronaldo rúgjon minden meccsen mesterhármast. Meg az is jár, hogy minden aktuális sztárfocista igazoljon az ő szeretett klubjukba. Mintha ők ezért bármit is tettek volna. Mintha ez nem egy kibaszott  (bocsánat) nagy ajándék lenne számukra, hogy hétről hétre csodálhatják, ahogy ellenfelét porrá zúzza a Real. És amennyiben ez nem valósul meg, akkor menjen el mindenki a kurva anyjába. (bocsánat).

Na de miért járna mindez? Mert ők "érdekesebbek"?  Bezzeg a szerencsétlen Granada-szurkoló, örüljön ha egy évben ötször nyer a csapata. De említhetném a Liverpoolt is, amely óriási hírnév és a dicső múlt ellenére az elmúlt húsz évben nem nyert bajnokságot. Ezen csapatok szurkolói mégsem anyáznak három betlit követően. Talán nem elég érdekesek? Aligha. Inkább csak képesek megbecsülni azt, hogy folyamatosan láthatják kedvenceiket, képesek tisztelni mind az ellenfél, mind a saját csapatuk játékosait és nem utolsó sorban képesek felfogni, hogy az egyetlen, ami nekik jár, hogy örülnek vagy búsulnak kedvenc csapatuk játékát látva.

Lehet persze kritikákat megfogalmazni, mit kellett volna másképp csinálni, mit nem kellett volna egyáltalán csinálni, de tartsuk már szem előtt, hogy ez korántsem rólunk szól. A győzelem egy mérkőzésen nem nekünk jár, hanem a csapatnak, amely megküzdött érte. A játékos, aki a csapatba igazolt, nem nekünk jár, hanem a klubnak és vezetőiknek, akik azon gürcöltek, hogy a transzfer létrejöjjön. Az aranylabda nem nekünk jár, hanem a játékosnak, aki fölülmúlta minden egyes játékostársát a gyepszőnyegen az adott évben. Mindezek egyvelege pedig az, ami nekünk szól: a show. Ezt jogunk van élvezni és nem élvezni, akinek viszont nem tetszik, annak azt ajánlom ne nézze, mert  - ahogy jó anyám fogalmazna - ez nem kívánságműsor. 

Befejezésképpen még annyit hadd jegyezzek meg, ha már belevágtam ennek a kotyvasznak a megírásába, hogy vak természetesen én sem vagyok, nem csak a Real Madrid szurkolóira igaz ez a mentalitás (sőt!), és egyáltalán nem minden Real Madrid szurkolóra  jellemző eme tulajdonság, de a csapat és a blog népszerűsége folytán a mennyiség bizony a minőség rovására megy, így aztán leginkább náluk fedezhető fel ez a vonás.  És hát tudjuk, a hatalmas csürhe képes magával ragadni a legjóhiszeműbb fanokat is.

Na most akkor én is faszagyerek vagyok, b+ !? 

Ezt a posztot egyfajta válaszszerűségnek szánom Tomi gondolatmenetére. Úgy gondoltam egyszerűbb, ha írok egy posztot, így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataim, na meg átláthatóbb, ha véletlenül hosszúra nyúlna. 

Pont az elmúlt napokban beszélgettem egy sráccal, aki felvázolta, miért a gazdag pasikra buknak a nők. Na nem ez a része érdekes most a beszélgetésnek, hanem az, hogy ebben a kapitalista rendszerben hiába végzel kőkemény fizikai munkát, hiába aszfaltozol nyáron a 40 fokban, soha de soha nem fogsz annyit keresni, mint a légkondicionált irodájában, az iPhone-ját nyomogató öltönyös. Miért? Mert könnyebben pótolható vagy. Ez ennek az egész rendszernek a lényege. Azt becsülik meg, az után kapkodnak, aki valami olyat tud, amit más nem. Hiába végzel kemény, fárasztó munkát, ráadásul naphosszat, ha megelégeled és kilépsz, azonnal találnak valakit a helyedre. Azonnal. Ha nincs benned pénz, ha nincs reklámértéked, akkor nem is leszel megbecsülve. Ezért telefonálgat a gazdag pasi nője még a vonaton is, és ezért nem kapál vagy kaszál a gazdag pasi, hanem panaszkodik a nehéz csomagjára. A csomagcipelésben nincs semmi értékes, a telefonpötyögésben viszont igen. Hozzáteszem - ebben a rendszerben. 

És itt jön be, miért érezheted a nagyváros - vidék ellentétet, hiszen a kisebb városokba, falvakba még nem jutottak el a hatalmas multinacionális vállalatok, így aki helyi munka után néz, az vagy gondozza a kisebb-nagyobb birtokát, vagy elmegy cipésznek, esetleg a kisboltba eladónak. A centralizáció azonban már javában tart,  az emberek városokba szorítása hamarosan egy új világrendet hoz majd létre. Ezzel viszont már kezdek eltérni a témától, úgyhogy erről máskor, máshol. 

Lehet filozofálgatni rajta, hogy jó-e ez így, vagy hogy igazságos-e, nyilván, megvan az én véleményem is róla, viszont érdemes tisztán látni, ha boldogulni szeretnénk az életben. Mert a játékszabályokat nem mi írjuk,  mi csak bábuk vagyunk a táblán, és legfeljebb keresgélhetjük a kiskapukat. Csak aztán nehogy eltévedjünk közben. Na persze próbálkozott az emberiség sok-sok rendszerrel és ideológiával (még a szüleink is tudnának róla mesélni), és pontosan tudjuk, hogy előbb vagy utóbb, de mindegyik megbukott. Ha eljön az idő, a bábuk összeállnak és elmossák, majd újraírják a szabályokat. És el fog jönni... Addig is, próbáljunk önmagunkhoz hűen, saját értékrendszerünknek megfelelően, és emellett a játékszabályok adta lehetőségeket megragadva, sikeresen és boldogan élni. Ha mindez sikerül, nem fogunk lihegő és duzzogó öltönyösökkel foglalkozni. 

Jajj, még egy utolsó gondolat! Mit gondolsz, az úr a nagy csomaggal, sok pénzzel és szép feleséggel (és kitudja még mi mindennel) vajon miért panaszkodik? Látszólag megvan mindene. Vagy mégsem? Nézz bele a lelkébe, és csupa keserűséget fogsz látni. 

Írtam már korábban a szurkolói lélektanról, és hogy mivel jár az, ha valaki valamiben a legjobb, most mégis megint késztetést érzek, hogy pötyögjek pár sort a klaviatúrán. Igazság szerint számítottam már rá, hogy előbb-utóbb mint egy vulkán, ki fog törni a spanyol válogatott "kritizálása", amiben nem voltam biztos, az, hogy mikor. Nos, már a franciák kiejtése, de inkább Portugália tizenegyesekkel történő legyőzését követően elérte csúcsát a fotelben ülő "szakértő" hadak fröcsögéshulláma, és pokoli erővel mosta el a válogatott négy év alatt kőkemény munkával és hatalmas alázattal felépített nimbuszát. 

Eszem ágában sincs mindezekért kizárólag az átlag szurkolót hibáztatni. A fő felelősöket a médiában kell keresni. Ott, ahol tiki-takanaccióról írnak, ahol minden spanyolokkal kapcsolatos cikk címébe becsempészik az "unalmas" szócskát, és el ne feledjem, ott, ahol K"nézy de nem látja" Jenő azon filozofálgat, hogy milyen gyengék a spanyolok, mert egy Európa-bajnoki elődöntőben nincs kétszer annyi helyzetük, mint az ellenfelüknek, vagy mert a passzkirály (a mérkőzésen egyébként balszélsőt játszó, tehát a spanyol válogatott talán legelőrébb helyezkedő játékosa) Iniesta 30 perc alatt csupán tizenkettőt passzolt. És akkor már rögtön unalmasak. Ezzel szemben az egymáshoz háromszor passzolni nem képes, saját tizenhatosát megszálló angolok "hősiesen" védekeznek, az írek kit érdekel, hogy nem tudnak focizni, mert az ő közönségük énekel a legjobban, a portugáloknál meg ott van Cristiano Ronaldo, aki ha a cipőjét köti az is izgalmasabb, mint a spanyolok játéka.

Valóban nem játszanak szépen, nem játszanak látványosan, még csak sok gólt sem szereznek - de nyernek. És akármilyen hihetetlen, ez utóbbi az egyetlen, ami az összes többi jelzőt beleértve megkülönbözteti őket a többi válogatottól az előző két világversenyt figyelembe véve. A többi válogatott sem játszik látványos futballt, a többi sem játszik szépen. Mindemellett még nem is nyernek mindig. Az, hogy emiatt többet várjunk tőlük, mint a többiektől, az egész egyszerűen eszetlenség, hiszen mindenki azt játssza, amit jónak lát, amitől sikeresnek érzi magát. A portugálok odarúgják Ronaldonak, az angolok és a görögök tíz emberrel védekeznek, a németek a gyors szélsőikben és a kreatív középpályásaikban bíznak - a spanyolok pedig a labdatartós, sokpasszos játékban. Nem nekik, hanem a többieknek kellene váltaniuk, mert az ő eszköztáruk az, ami alulmarad a spanyolokéval szemben. És akkor még meg sem említettem, hogy a spanyol válogatott gerincét alkotó Barcelona játékosai az elmúlt négy szezonban 245 tétmeccset játszottak klubcsapatukban (ehhez nyugodtan hozzá lehet még adni a válogatott mérkőzéseket...).  És hidd el kedves olvasó, a szintén jelentős számú játékost adó Real Madrid sem játszott sokkal kevesebbet... Ilyen fizikai és mentális terhelés és igénybevétel mellett még azt is várjuk el tőlük, hogy dekázzanak hármat a pöcsükön, mielőtt gólt rúgnak?

Lehet, hogy én vagyok maradi, vagy nincsenek túl nagy elvárásaim, de szerintem csak képes vagyok odafigyelni a részletekre és meglátni, hogy a suhanc Jordi Alba hogy szántotta fel a komplett bal oldalt 120 percen keresztül, vagy hogy a csereként beálló két szélső, Navas és Pedro ott bontotta meg a portugál védelmet, ahol csak akarta. A legfelemelőbb pillanat mégis az volt számomra, amikor a koránt sem kedvenceim közé tartozó  (ezt sokan igazolhatják) Sergio Ramos odaállt büntetőt lőni azok után, hogy alig egy hónappal korábban a Bajnokok Ligája elődöntőjében méterekkel fölé bikázott büntetője miatt kiestek, ráadásul még mém-ek tízezreinek vált ezzel főszereplőjévé. Szóval odaállt, és pimaszul, lágyan bepörgette a labdát a kapuba. Ezzel szemben mit csináltak a portugálok? Még azt sem tudták eldönteni, ki és mikor lőjön büntetőt. Bruno Alves például már odasétált, lélekben felkészült, amikor Nani ott termett és elvette tőle a lehetőséget, hogy aztán Alves következő próbálkozásra hibázzon (ahogy arra számítani lehetett ezek után), mindenki Ronaldo-ja pedig még tizit sem rúgott, mert ötödik rúgó szeretett volna lenni, a hős, aki döntőbe röpíti a luzitánokat (egyes mendemondák szerint Bento jelölte őt ötödiknek, mások szerint meg nem). Miután sorra sem került, az addig is sírásra görbülő szája még kifacsart egy "que injustica"-t, hogy aztán az egész világ vele sírjon, milyen igazságtalan az élet, hogy az unalmas spanyolok jutottak tovább. 

Unalmas, de győztes spanyolok, akiknél minden egyes játékos saját maga kérte, hogy odaállhasson a mészpontra (ezzel szemben Bento például cetlit írt), és akik csapatként győztek. Mert nekik nincs állandó szabad- és tizenegyesrúgójuk (Ronaldo) és lehet, hogy egyikük sem tartja magát a világ legjobb játékosának (Ronaldo), vagy egyikük sem a világ legjobb játékosa (Ronaldo), de együtt, tizenegyen, plusz a cserék, ők a legjobbak, és egyedül a világ legjobb játékosa is kevés (lesz) ellenük, mert a futball csapatsport, ahol az egyén nem győzhet a csoport felett. Soha. 

Elszaladt a ló az emberekkel, az állandó rohanás közepette pedig képtelenek lettek elismerni és elfogadni az állandóságot. Ami állandó, az unalmas. Így lett unalmas Schumacher hét világbajnoki címe, így lett unalmas a Barcelona hegemóniája, így választunk minden ciklus után új miniszterelnököt, mert a régi az már unalmas.  Így lett a spanyolok játéka is unalmas.Teljesen kihalt egyesekből a tisztelet és az önbecsülés. A tisztelet, mert az általuk unalmasnak titulált játékért (hogy maradjunk a spanyoloknál) ezek az emberek egytől egyig kőkeményen megdolgoztak. Azért is, hogy oda jussanak, ahova végül jutottak (Európa Bajnok,  Világbajnok)  és ami még fontosabb, azért is, hogy ott is maradjanak. Ehhez képest kifütyülik őket a stadionokban, pocskondiázzák őket az Interneten, valamint kétségbe vonják a tudásukat (Silva, Arbeloa, stb.), hozzáértésüket (del Bosque). Hiányzik az önbecsülés is, mert az, aki még csak nem is első felindultságból, hanem minimum egyszer átgondoltan (hiszen leírta!) így "kinyilatkozik", az tulajdonképpen önmagát minősíti . És  ami a legszebb, hogy ez utóbbiról valószínűleg fogalma sincs. 

Na, de befejezve a posztot, akinek még ezután is unalmas a spanyolok játéka, az ne nézze. Aki meg nézi, az lássa is, amit néz, különben úgy jár, mint Knézy, annyi különbséggel, hogy kétmillióval kevesebb ember előtt járatja le magát. Egyébként meg itt van egy kis szakvélemény az NST elismert bloggerétől, heinrich-től, ha nekem nem hisztek, akkor talán neki (347. komment):

Lee Richardson balesete volt az, ami végül kiverte nálam a biztosítékot. Ott mondtam azt, hogy ez már sok nekem. Túl sok. Túl gyorsan veszítettünk el túl sok klasszist, de ami még ennél is fontosabb - embert. Nem normális, hogy azzal szembesülünk hétről hétre, hogy egy nagy sportoló életét veszti. Mi kell ahhoz, hogy valami elinduljon a nagyobb biztonság felé? Hogy ne essen össze egy focista a pályán szívroham következtében, hogy ne haljon meg egy motoros azért, mert esik egy nagyot!? 

Én nem sokat tehetek, de úgy gondoltam, sportrajongóként tartozom annyival, hogy megemlékezem az elmúlt évek elhunyt sportolóiról. És itt csak azok vannak megemlítve, akikről olvastam, akik megmaradtak az emlékezetemben. De biztosak lehetünk benne, ennek több tízszerese az áldozatok valós száma. És bár mondhatnám, hogy Lee Richardson-nal vége  a sornak... 

Kolonics György

A 2008-as pekingi olimpiára készült, amikor edzés közben megállt a szíve. A kétszeres olimpiai bajnok kenusunk 36 éves volt, 2008 július 15-én távozott az élők sorából.

 Craig Jones

Az angol motorversenyző a Supersport kategóriában versenyzett, 23 éves volt, amikor 2008. augusztus 4-én elhunyt.

Henry Surtees

A legendás John Sutees fia, egy Forma 2-es versenyen veszítette életét egy elszabaduló keréknek "köszönhetően". Mindössze 18 éves volt, amikor 2009. július 19-én Brands Hatch-ben tragédia érte. 

Shoya Tomizawa

Tomizawa villámrajtot vett, amikor élete első Moto 2-es futamát utcahosszal megnyerte, de tehetségét nem tudta kibontakoztatni a későbbiekben, mert még ugyanebben a szezonban balesetet szenvedett a San Marino Grand Prix-n, és életét vesztette 2010. szeptember 5-én. 19 éves volt. 

 Dan Wheldon

2005-ben megnyerte az IndyCar sorozatot, többek között annak köszönhetően is, hogy a sorozat legnagyobb történelmű pályáján, az Indy 500-on is elsőként intették le. 2011. október 16-án a Las Vegas Motor Speedway-n keveredett bele egy hatalmas balesetbe, mely során életét veszítette. Az év végén megválasztották a sorozat legnépszerűbb pilótájává. A korábbi évtizedben ezen szinte kizárólag a női kettős, Sarah Fisher és Danica Patrick osztozott. A brit versenyző 33 évet élt. 

Marco Simoncelli

Egy héttel Wheldon halált követően a MotoGP sorozat is kevesebb lett egy klasszissal. A nem csak a hajával, hanem eredményeivel is kitűnő olasz motoros korábban megnyerte a 250 köbcentis kategóriát, de a nagyok között már nem válhatott világbajnokká. A 2011-es szezon utolsó előtti futamán, a maláj nagydíjon esett el, majd ezt követően barátja és honfitársa, Valentino Rossi, valamint Colin Edwards sem tudta őt kikerülni. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem tudták megmenteni az életét. 2011. október 23-án, 24 évesen hunyt el. 

Sarah Burke

A kanadai szabadstílusú síelőnő edzés közben szenvedett súlyos balesetet, és kórházba szállítás után hunyt el. Az eset iróniája, hogy az ő kiemelkedő eredményeinek köszönhetően (is), bekerült a 2014-es téli olimpia programjába az ő versenyszáma, ahol a legnagyobb esélyesként indulhatott volna. 29 esztendős volt, amikor 2012. január 19-én utolérte a végezete.

 Piermario Morosini

Mario az olasz másodosztályú Livorno együttesében rúgta a bőrt, amikor egy 2012. április 14-i Pescara elleni mérkőzésen összeesett, és megállt a szíve. Nem tudták  megmenteni az életét. A 25-ös mezben játszó fiatalember 25 évet élt. Az emlékére az összes hétvégi mérkőzést elhalasztották. 

Néhány héttel korábban, egy Fabrice Muamba nevű kongói származású játékosnak még fogta a kezét az Úr miután egy Tottenham elleni FA-kupa meccsen összeesett. Neki szerencséje volt. Mario-nak nem...

 Alexander Dale Oen

Dale Oen a londoni olimpia egyik legnagyobb esélyesének lett kikiáltva a maga számában, 100 méter mellen, azonban azt már sosem tudjuk meg, megfelelt volna-e az elvárásoknak. Egy edzést követően találták holtan egy hotel fürdőszobájában 2012. április 30-án. 26 esztendős volt a Világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes úszóklasszis.

Lizzie Watkins

Lizzie, becsületes nevén Elizabeth Watkins egy ausztrál gyeplabdajátékos volt, meccs közben, 2012. május 6-án érte a halál, amikor egy erősen megütött labda éppen a fejét érte. 24 évet élt.

Lee Richardson

Évekig a legnagyobbak között versenyzett a Speedway Grand Prix-n a brit salakmotoros, aztán az elitből ugyan kiszorult, de a versenyzést nem hagyta abba. Egy lengyelországi versenyen veszítette életét, miután bukás után a biztonsági falnak csapódott. A 13-as szám nem hozott neki szerencsét: 2012. május 13-án távozott az élők sorából. 33 éves volt.

 Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem erre a videóra. Nem szeretnék elemezni, szerintem aki megnézi könnyen rájön, nem minket és Magyarországot, hanem saját magát minősíti ezekkel a butaságokkal Bernadette Hirschfelder kisasszony... 

"Mint tudjuk, Magyarországon korlátozott a sajtószabadság" - hangzik el a szájából (sok egyéb átgondolt, "jól" alátámasztott gondolattal együtt), de ezt hallva csak arról győzi meg az értelmes(!) nézőközönséget, hogy szerte Európában az - ha már képes volt egy ilyet kinyögni, amit nyilvánvalóan valamelyik "cenzúrázatlan" médiumban olvas(hat)ott, vagy hall(hat)ott... Szép új világ. 

Ajánlom, hogy nézzétek meg, igen tanulságos!

Josep Guardiola tegnap bejelentette: befejezi. Elmegy pihenni, és kitudja, visszajön-e még. Hatalmas űrt hagy maga után, bármi is történik a jövőben. Semmi és senki nem fogja tudja megadni azt, amit ő adott nekem, nekünk, és a komplett futballvilágnak. Én jelenleg küszködök... a könnyeimmel, és eddig ugyan nyerésre állok, érte még a vereséget is vállalnám.

Ha nem leszek ennyire elkenődve, valamint lesz egy kis időm és kedvem, írok egy posztot. Róla. 13 trófeát és számtalan, illetve, hogy pontos legyek, eleddig 242 csodás mérkőzést élvezhettünk végig az ő irányítása alatt (175 győzelem, 46 döntetlen, 21 vereség). Egyik jött a másik után, nem is számoltuk, csak mindig egyik ámulatból estünk a másikba. Nos, mostantól fogjuk: még 5 mérkőzésen csücsül majd ő a Camp Nou hazai "kispadján", azt hiszem, ennél nagyobb figyelemmel még egyiket se figyeltem, mint ezeket fogom. Pedig voltak BL-döntők, El Clásicók és egyéb kupadöntők is szép számmal... De ami most következik: Finale - Guardila módra. És ha minden jól megy, május 25-én még begyűjtheti a tizennegyediket. Még a rivális Real szurkolóitól is rendre azt olvastam, hogy ezek után a katalánoknak szorítanak majd a döntőben. Azt hiszem már ez jellemzi őt, Pep-et .

Bővebben - később.

Megint egy film. Egy film, mely oly távolinak tűnik a valóságtól, aztán belegondolva... Éhezők viadala. A sztori egy levert lázadást követően játszódik sok-sok évvel, és arról szól, hogy minden évben megrendeznek egy vérre menő viadalt, ahol 24 fiatalt eresztenek egymásnak a hatalmasok saját maguk szórakoztatása, valamint a nép kordában tartása miatt. (Kicsit Battle Royale...)

Panem et circenses, szól a római mondás, valahol le kell (kellett) hűteni az éhező plebs-t, ehhez csupán arénákat kell (kellett) építeni, és hozzá szórakoztató műsorokat kitalálni. Rómában még vérre menő küzdelem volt ember és ember között, mára ez annyit változott, hogy pénzre megy a küzdelem sportoló és sportoló között. Vagy villalakó és villalakó között. Igen, kedves olvasó! Az éhezők viadala nem csak Rómában és a képzeletedben létezik, hanem nap mint nap itt folyik közvetlen környezetünkben. Meccs meccs hátán, időnk sincs belegondolni, ki vagy mi miatt szenvedünk, hiszen minden dühünket kiadhatjuk a stadionban, vagy a tévé előtt ülve a bíró, vagy a másik csapat anyázásával. (De be lehet helyettesíteni bármire, ahol "szorítani" lehet valakiért, ld. valóságshow-k). Ami változott, hogy a technológia egyre kifinomultabb, a mögötte lévő pénzek pedig egyre hatalmasabbak, végeláthatatlanul tornyosulnak előttünk. 

Szó mi szó, jól ki lett találva. "Hősöket" tárnak elénk, akik képesek győzni. Képesek kitörni a sivár hétköznapokból különféle "képességeiknek" köszönhetően. Reményt ad a közembernek, hogy van egy szebb és jobb élet, de érezteti, ebből neki nem fog jutni:  erre ő nem képes. Azért azt a morzsát mégis elé vetették, azt az apró pici gondolatot pedig a fejébe ültették. Inception. A "hős" győz, a nép nyugton marad, vágya ugyanis teljesült: a remény életben maradt.

 Miközben néztem a filmet, egy másik gondolat is átfutott az agyamon. Vajon mi játszódhat le a fejünkben egy olyan helyzetben, amikor tudjuk, ölnünk kell, hogy tovább éljünk. Akár a barátunkat is. Hirtelen szembetaláljuk magunkat hozzánk hasonló emberekkel, akik mégis nagyon mások: gonoszok. Meg akarnak ölni. A másikkal szembeni bizalmatlanság, a félelem  és a küzdelem hevében eluralkodik rajtunk egy érzés, amitől képtelenné válunk tisztán látni.  Eltorzul a másikhoz való hozzáállásunk és nem tudjuk az ő helyzetébe beleélni magunkat. Pedig pontosan abban vagyunk. Ő csak rosszkor van rossz helyen. Nem véletlen, hogy a történelemkönyvekben mindig a vesztes fél a gonosz, mert "a történelmet a győztesek írják". (Kivéve, ha saját népünk állt a vesztes oldalon, olyankor saját magunk nézőpontjából látjuk (írjuk le) az eseményeket.) A filmben is van egy "saját nézőpont", Katniss, a 12-es körzet harcoslánykája, és vannak "gonoszok", akik meg akarják őt ölni. A küzdelem végén aztán a rendezők is rátapintottak az általam taglalt témára: a "gonosz" monológja következik, ahol megismerjük az ő nézőpontját is, hogy mit és miért tett - és máris kevésbé tűnik gonosznak és félelmetesnek. Az sem marad homályban, hogy ki a valódi főgonosz: a hátulról irányító szuperhatalom., ami megingathatatlanul áll minden és mindenki felett: a poszáta életben maradt...

A filmet egyébként ajánlom egyszeri megnézésre.

Elég következetlenül válogatom meg blogom témáit, ami kisilabizálható, hogy sokat "barcázok" meg kesergek, de ezen kívül teljesen spontán, egy-egy fellángolás mondatja velem mindig, hogy na most erről írnom kell. 

A legutóbbi meccsünkön (Mallorca - Barcelona) szemet szúrt, hogy mostanában rendszeresen szórják ki a játékosainkat piros lappal, így gondoltam egyet és beleástam magam a statisztikákba. Megvizsgáltam, az idei szezonban hogyan befolyásolta a spanyol bajnokságban a két nagy szereplését a felmutatott piros lapok és befújt tizenegyesek száma. Azzal nem foglalkoztam, mikor kit nem állított ki a bíró, vagy kinek miért nem adott tizenegyest. Ez a poszt a tényekről, és nem a véleményekről szól (úgyis oly ritka ez egy blogban :)).

Kezdem rögtön a legszembetűnőbbel: a Real Madrid az idei szezonban 10 darab tizenegyest rúghatott  - 29 forduló alatt. Cérónak tehát nem  is kell edzésen gyakorolnia a mészpontról, élesben is rendszeresen megteheti. Dicséretére legyen mondva, rendszeresen be is rugdosta azokat, így tartva a lépést a góllövőlista élén Lionel Messivel 35-35 góllal. A különbség köztük annyi, hogy míg Ronaldo a góljai 28%-át büntetőből lőtte, Messi csupán 8%-át (hármat). Ami egyébként igazán ijesztővé teszi számomra a 10 tizenegyest az az, hogy az Madrid ellenfelei még egyáltalán nem lőhettek "tizit". Tizenegyes-mutatójuk tehát: +10.

A Barca már közel sem áll ilyen jól ebben a mutatóban, hisz míg ők maguk négy tizenegyest lőhettek (ebből ráadásul Messi egyet kihagyott), ellenfeleik is kaptak kettőt. Az ő mutatójuk így +2.

Piros lapokat tekintve már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet - első ránézésre. A katalánok közül három embert szórtak ki a szezonban, ellenfeleik közül pedig hetet. Az emberelőnyben lejátszott percek száma viszont már tükrözi, hogy szinte semmiféle előnyt nem jelentettek ezek a Barcának. A hét kiállításból öt a 90. percet követően történt, és a hét kiállítás 55 perc emberfórt hozott. Még az ellenfelek is többe percet játszottak előnyben: 79-et. Csak szemléltetésképpen: a 29 forduló 2610 percnyi játékidőt foglal magában. A Barca piros lap-mutatója: +4, az emberelőnyös percek-mutató: -24.

A Real Madrid ellenfelei 9 darab piros lapot kaptak idáig, ezalatt a Madrid 254 percet játszhatott emberelőnyben, további 9-et kettős emberelőnyben. Ha elosszuk az emberelőnyben töltött perceket a piros lapok számával, azt kapjuk, hogy átlagban fél órát (29 percet) játszhattak emberelőnyben. A Barcánál ez a szám kevesebb, mint 8 perc. Madridi részről öt piros lapot jegyeztem fel, ez 133 percnyi emberhátrányt, és 4  percnyi kettős emberhátrányt jelentett számukra (27 perc/emberhátrány - a katalánoknál 26 perc, ez a mutató tehát majdnem egyezik). A Real piros lap-mutatója: +4, emberelőnyös percek-mutató: +121. 

Nem kívánok semmilyen következtetéseket levonni a bemutatottakból, csupán gondolatébresztőnek írtam ezt a pár sort. Majd az összeesküvés-elméletek szerelmesei biztosan kihámoznak belőle valamit :) 

Adíos! 

Bár valószínűleg sokszor és sokat álmodok, csupán nagyon ritka alkalmanként tudok elszámolni magammal, merre jártam és mit  csináltam az éjszaka folyamán... Hűséges maradtam? Vagy elcsábultam? A napokban az egyik álmom nem úszott el az ébredés pillanatában, talán a túlzott józanság, vagy csak vakszerencse, de így át tudom adni nektek az élményeimet. 

Valószerűnek tűnt, sőt, mintha már megtörtént volna, olyan volt, mint egy emlékfoszlány. Igen, most már biztos vagyok benne, tisztán előttem van. Magával ragad az érzés, amely oly távolinak és elveszettnek tűnt mára, és most mégis hatalmába kerít... Azt hiszem az emberek szerelemnek hívják, én nem tudom, de most hívjuk így. Szerelmesen -  egy szobában a szerelmemmel, álmodni sem álmodhatnék szebbet (várjunk csak ,hisz álmodom!), mégis, valami nincs rendjén. Érzem, hogy viharfelhő közeleg. Egy félresikerült tréfa, vagy egy félreértett mondat csupán, és az idillnek lőttek. Túl fáradtak vagyunk, vagy csak betelt a pohár a sokadik vélt vagy valós sértés következtében, de egónk felülkerekedik érzéseinken, és kezdetét veszi az egymásra szórt szitkok végtelen áradata. 

Az ember alapvetően büszke, ez az achilles-sarka. Fontosnak, tán a legfontosabbnak véljük, hogy büszkeségünket csorba ne érje,  ezért nem fújhatunk visszavonulót - inkább igazunkat szajkózva gyalázzuk egymást. Jobban, mint a legnagyobb ellenségünkkel tennénk. Nyilván, a mondás is úgy szól, hogy az ember azt bántja leginkább, akit szeret, de ne intézzük már el annyival, hogy azért gyalázlak, mert szeretlek, fontos vagy nekem és hasonlók. És itt jön az ellentmondás: mindketten vágyunk egymásra, mindketten kívánjuk egymást, ehhez ráadásul minden adott, mi balgák mégis mit teszünk? Követjük az egónkat. Az meg lehúz minket a legalantasabb szintre. Észre se vesszük, de büszkeségünkért való kardoskodásunk kudarcot vall. Azt hisszük, éppen azt védjük azt "állítjuk helyre", de pont az ellenkezőjét tesszük: leromboljuk. 

Végül az ágy két legtávolabbi pontját megcélozva, egymásnak hátat fordítva álomba merülünk, hogy lélekben felkészüljünk az újabb csatára. Mert pontosan tudjuk, még nincs vége. Csak azt nem tudjuk, hogy - bár  csatákat nyerhetünk - a háborút mindketten elveszítjük.

Álmomból felébredve, a kábulatot lassan magam után hagyva kicsit eltöprengek: mennyivel más egónk helyett érzelmeink által vezetve ágyba bújni... hátulról finoman átölelném, óvatosan hozzá simulnék és a fülébe suttognám: szeretlek. 

A mai Chelsea - Napoli Bajnokok Ligája nyolcaddöntő visszavágó után ihletet kaptam, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba. Na jó, ha nem is tisztát, de mondjuk csapvizet. Történt ugyanis, hogy a mérkőzés hosszabbításának második felében, 4-1-es Chelsea-vezetésnél (összesítésben ekkor 5-4 volt a londoniaknak) megiramodott az egyik Napoli játékos, kicsit hátracsapott, a keze kicsit megsuhintotta Drogbát, aki abban a pillanatban az arcához kapott és elkezdett fetrengeni. Nem, egyáltalán nem ott fogta a fejét, ahol az ütés érte. Sőt, ezt követően arra pazarolta maradék energiáit, hogy elkezdett kukucskálni, vajon mi lesz az ellenfél játékosának "jutalma". Azaz: Pontosan azt csinálta, amit Busquets csinált a Barcelona - Inter meccsen két évvel ezelőtt. Azon a meccsen Motta jutalma egy sárga lett, de mivel már volt neki, kiállította a játékvezető. A Barca pedig megkapta, amit "érdemelt": nemhogy kiestek az elődöntőben, még meg is bélyegezték őket: megszületett a közvéleményben az ún. színészválogatott.

Drogba mutatványa ugyanúgy sárgát ért az ellenfélnek, a Chelsea meg végül továbbment. Vajon őket is megbélyegzik majd? Ők lesznek a színészválogatott II.? Vajon Drogbáról is felkerül majd több ezer gif fájl az Internetre, amint kukucskál a fű alól? Kétlem... 

Az ok pedig pofonegyszerű: ők nem győztesek. Nem verték végig a világot, és még nincs annyi irigyük. Ezt alátámasztandó pl. az a meccs, ahol a Barca "elnyerte" a bírók csapata titulust. 2009-ben Guardiolával új korszak vette kezdetét Barcelonában. Simán nyerték a bajnokságot, a spanyol kupát, és a BL-ben is szépen meneteltek. Az elődöntőben aztán megkapták a Chelsea-t, akik kibekkelték 0-0-val a Camp Nou-béli meccset, majd a Stamford Bridge-n egy borzasztó bírói teljesítmény következtében végül 1-1-gyel kiharcolta a Barca a finálét. A tévedések azonban nem voltak olyan egyoldalúak, mint azt később hangoztatták. A vesztes fél nem kevesebb, mint 4(!) tizenegyest kért számon a játékvezetőn (egyesek hatot!), viszont Abidal jogtalan kiállításáról, valamint az alábbi jelenetről mélyen hallgattak:

Később aztán elemezték a kérdéses szitukat, és megállapították, hogy a Chelsea 1 db biztos, és 1 db kérdéses tizit nem  kapott meg. Ha jól számolom, akkor a téves ítéletek száma így 2-2. A közvélemény mégis 4 db meg nem adott tizenegyesről és orbitális csalásról beszél. A győztes egyedül van - szól a mondás., úgy tűnik, ezzel a Barcának is együtt kell élnie.

Tudom, hogy amivel próbálkozom, vagyis az, hogy meggyőzzem az olvasót arról, hogy szó sincs színészkedésről és bírók csapatáról, hanem mindössze egy-egy hibás döntésről (akár játékvezető, akár játékos, ld. Busquets részéről) az nem fogja eltéríteni azokat, akik eddig csalóztak. Ők ezután is fognak, hisz nem azt mondják, amit látnak, hanem azt amit éreznek: mélységes dühöt, ami hatalmába kerítette őket a vereségek, és azok hogyan-ja láttán. Egyszerűen csupán szükségem volt rá, hogy kiírjam magamból az én meglátásomat. Így könnyebb elszámolnom a lelkiismeretemmel is, mondván kiálltam szeretett csapatom mellett, és nem csak fröcsögtem, hogy "köcsögmadrid", vagy "csicskabarca"...

Annyira imádnivaló, amikor néhány unatkozó fiatal, vagy neoliberális majom fogja magát és kitalálja, hogy most tiltakozzunk valami ellen. (Mennyivel másabb (milyen találó!) lenne a helyzet, ha megfordítanánk a dolgot, és valamiért küzdenénk ennyire? (A rombolás persze mindig is könnyebb volt az építkezésnél.. ) Ugye, csak felfogás kérdése az egész!) Tiltakozzunk Gyurcsány ellen, tiltakozzunk Orbán ellen, tiltakozzunk a rendszer ellen (link itt), tiltakozzunk a Gárda ellen, tiltakozzunk az új színházigazgatók ellen, tiltakozzunk a felsőoktatási törvény ellen, tiltakozzunk Kony ellen (ez még aktuális) ...

Aztán persze mindig összegyűlik sok, vagy kevés ember (attól függ mekkora reklámot kapott) és "tiltakoznak". De egyre inkább csak szimplán bohócot csinálnak magukból. Mert mennyire hiteles az, hogy hetente lerohanjuk valamelyik teret és verjük a mellkasunkat, hogy elveszik a munkát!  Naugye... Lehet, hogy vannak akik hisznek benne, és tényleg tiltakozni akarnak, bíznak egy jobb eszme felragyogásában (hahaha) de egyre többen csak egy jó bulit látnak egy-egy ilyen eseményben, összefutni a haverokkal, stb.. Ettől fontosnak, tájékozottnak tarthatják majd magukat, és a lelkiismeretükkel is könnyebben elbánnak, mondván, "mi mindent megtettünk, még tiltakozni is eljöttünk és beszóltunk az Elitnek."

Állítsuk meg Joseph Kony-t!

De miért most? És miért pont őt? Afrika veszélyes hely, országainak többségében még most is törzsi viszonyok uralkodnak, mindennaposak, hogy egy-egy "diktátor" uralkodik az országon (vagy annak egy részén) magánhadseregével. De biztos a gyerekek... azok hatották meg az embereket... Én azért még most se dőlnék be. A Véres gyémánt jó régi film (ajánlom mindenkinek), lassan szerintem öt éves, abban is bemutatták, hogy kölyköket rabolnak el és képeznek belőlük katonát, hogy aztán lelkiismeret nélkül gyilkoljanak. Igen, tudom, az "csak" egy film. De mégis... A filmeknek több valóságtartalmuk van, mint azt néha gondolnánk. Jó gondolat a felsőbb hatalmak részéről, ha valamit el akarnak bujtatni, akkor azt egy mézes-mázosan meghintett világot ábrázoló mozifilmben kell csupán megjeleníteni. Ettől annyira valószínűtlennek tűnik majd, hogy biztos nem gondolunk rá, hogy igaz lenne. 

Pedig nem, egyáltalán nem valószínűtlen. Csak azokat a gyerekeket nem kellett megmenteni, azok a gyerekek ugyanis a gyémántért való harcokban csiszolódnak, amibe ha túlzottan belefolynának az illetékesek, "véletlenül" kiderülne, nem csak az afrikai barbároknak van takargatnivalójuk. Nem véletlenül véres gyémánt... Viszont szerencsénk van, a napokban egy lelkes, az emberek szabadságáért küzdő (irónia) túl sok szabadidővel rendelkező emberke olvasott egy kósza hírt Kony-ról és az ő rémségeiről, és azonnal akcióba kezdett a gyerekek megmentéséért és Uganda (kérdés: tudja egyáltalán bármelyik "tiltakozó", hol a faszban van Uganda?) szebbé tételéért (és nem a kattintásszámért, dehogy... a politikai okokra pedig most ki sem térek.). Az eredmény egy rövidfilm és egy honlap. Na meg Facebook-csoport az eseményhez. 

Ui. Már alig várom az újabb világmegmentő eseményre való FB-meghívót, és az újabb szent születését, aki azt kitalálja. 

A Facebook ugyan némileg leáldozóban, de egy-egy ajtó bezárulásával mindig újak nyílnak... Ld. például: Twitter. Elmúlt ugyan éjfél, vagyis ma már nőnap van, tegnap viszont még egy bizonyos úriemberről szólt minden. Legalábbis on-line. Messi-day on Twitter. 

Nem, nem hétköznapi bohócok és fotelhuszárok véleményei közül csemegéztem, hanem olyanokra "vadásztam",akiknek lehet adni a véleményére. Edzők és játékostársak, tehát totál szakmabeliek ömlengése következik.

***ATTENTION!!! A Messi-fóbiások ne olvassanak tovább!***

Robin Dutt, a 'Kúzen edzője teljesen behódolt..."Messi nélkül is a Barcelona a legjobb csapat a világon. De vele olyan, mintha egy másik galaxisban játszanának."

Folytatja: "Aki már focizott, az tudja, hogy nincsenek szavak Messire... Ő egy külön szintet képvisel."

Gary Lineker, korábbi angol válogatott, illetve Barca-játékos:

Híres-hírhedt mondása volt, hogy  "a labdarúgás az a sport amelyet huszonketten játszanak és a végén mindig anémetek nyernek." Mostani megnyilvánulásával sem nagyon lőtt mellé:

"Már értem, Souness, Gullit, Venables és Rooney miért tartják Messit a legjobbnak azok közül, akiket valaha láttak focizni. Ő úgy játssza ezt a játékot, amihez mi nem vagyunk foghatók". 

Emmanuel Frimpong, az Arsenal fiatal szűrője: "Messi voodo-zik... Tény."

Maradjunk az Arsenalnal, Jack Wilshere: "Élvezet nézni ezt a srácot... MESSI"

Az Atletico és a kolumbiai válogatott üdvöskéje, Falcao:

"Ez egy Bajnokok Ligája mérkőzés, vagy Messi egy PlayStation-játékban? Megállíthatatlan!!"

Michael Owen, korábbi aranylabdás, jelenleg ManUtd. labdarúgó: "Nem vagyok elég idős ahhoz, hogy a sportág legjeit mind lássam focizni, de nem tudom elképzelni, hogy bárki képes lenne úgy játszani ezt a játékot, mint Messi."

Rooney soha nem titkolta, hogy rajong a Barcáért, így nem esett nehezére Leo-nak szerelmet vallani: 

"Messi egy vicc. Nálam ő a legeslegjobb."

Hazai vizekre evezve, először olvassuk Victor Valdést: "Készen állok rá, hogy majd elmeséljem az unokáimnak, hogy szenvedtem Messitől, de csak edzéseken. (nevet)"

Xavi Hernandez: "Messi nem beszél sokat, ha beszél, azt is a pályán teszi. Ő mindössze játszani és nyerni akar. Meg fog dönteni minden létező rekordot, a mi dolgunk csak annyi, hogy élvezzük."

Imádott mesterünk, Guardiola szokás szerint nem fukarkodott a dicshimnusszal: 

"Messi a legnagyobbak közé tartozik. Di Stefano, Cruyff, Maradona... és én hozzáadnám Pelét is, még ha ő mérges is lesz érte." (Pelé az utóbbi időben mással sem tölti a szabadidejét, mint hogy Messinek "beszólogat" és a fiatal "feltörekvő" brazil "tehetségek" mögé sorolja.)

Folytatja: "Csak Messin múlik, mikor lép le a trónról." 

Tovább is van...

...mondja még! "Messi a legjobb, nincs senki hozzá hasonló, ő egyedülálló. Mindig kész leszek kimondani: az edzője vagyok (voltam) ". 

Válogatott klubtársa, Maxi Rodriguez köszönetet mond: "Nincs kétség, te egy másik galaxisról jöttél. Kösz Leo."

Eden Hazard, a Lille ifjú titánja meghazardírozza: "Messi minden idők legjobbja?"

Demba Ba még ismerkedik az angollal... azért értjük :) Értjük? Most akkor ember vagy méh? 

Enzo Maresca, jeez, te most hol a fenében játszol??? (megnéztem, most a Malagában gyömöszöl, de pályafutása során volt olasz bajnok (Juve) és kétszer megnyerte az UEFA-kupát is a Sevillával: "Messi egyedülálló... Képtelen vagyok elképzelni, hogy valaha született-e nála jobb játékos. Pelé? Maradona? Platini? Mind nagyszerűek. Messi? FENSÉGES." 

Végül... Mario Balotelli, a City meg nem értett zsenije is tisztelgett Leo előtt...

...a maga módján: "Őszintén, azt gondoljátok, hogy Messi jó, de látnotok kéne Owen Hargreaves-t! Habár ő csak akkor képes erre, amikor az emberek nem nézik..."

Érdekes, milyen akadályba ütköztem, amikor a Facebook-ról szerettem volna elérni FankaDeli egy újabb cikkét a magyarfoldre.hu-n. "This link may not be safe." Igen, így indul a szólásszabadság korlátozása. Egyelőre ez még csak egy figyelmeztetés ("Ignore this warning"), de úgy érzem, már csak idő kérdése a kontroll növelése. Kelletek Ti is, hogy ez ne sikerüljön "nekik".