Ezt a posztot egyfajta válaszszerűségnek szánom Tomi gondolatmenetére. Úgy gondoltam egyszerűbb, ha írok egy posztot, így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataim, na meg átláthatóbb, ha véletlenül hosszúra nyúlna.
Pont az elmúlt napokban beszélgettem egy sráccal, aki felvázolta, miért a gazdag pasikra buknak a nők. Na nem ez a része érdekes most a beszélgetésnek, hanem az, hogy ebben a kapitalista rendszerben hiába végzel kőkemény fizikai munkát, hiába aszfaltozol nyáron a 40 fokban, soha de soha nem fogsz annyit keresni, mint a légkondicionált irodájában, az iPhone-ját nyomogató öltönyös. Miért? Mert könnyebben pótolható vagy. Ez ennek az egész rendszernek a lényege. Azt becsülik meg, az után kapkodnak, aki valami olyat tud, amit más nem. Hiába végzel kemény, fárasztó munkát, ráadásul naphosszat, ha megelégeled és kilépsz, azonnal találnak valakit a helyedre. Azonnal. Ha nincs benned pénz, ha nincs reklámértéked, akkor nem is leszel megbecsülve. Ezért telefonálgat a gazdag pasi nője még a vonaton is, és ezért nem kapál vagy kaszál a gazdag pasi, hanem panaszkodik a nehéz csomagjára. A csomagcipelésben nincs semmi értékes, a telefonpötyögésben viszont igen. Hozzáteszem - ebben a rendszerben.
És itt jön be, miért érezheted a nagyváros - vidék ellentétet, hiszen a kisebb városokba, falvakba még nem jutottak el a hatalmas multinacionális vállalatok, így aki helyi munka után néz, az vagy gondozza a kisebb-nagyobb birtokát, vagy elmegy cipésznek, esetleg a kisboltba eladónak. A centralizáció azonban már javában tart, az emberek városokba szorítása hamarosan egy új világrendet hoz majd létre. Ezzel viszont már kezdek eltérni a témától, úgyhogy erről máskor, máshol.
Lehet filozofálgatni rajta, hogy jó-e ez így, vagy hogy igazságos-e, nyilván, megvan az én véleményem is róla, viszont érdemes tisztán látni, ha boldogulni szeretnénk az életben. Mert a játékszabályokat nem mi írjuk, mi csak bábuk vagyunk a táblán, és legfeljebb keresgélhetjük a kiskapukat. Csak aztán nehogy eltévedjünk közben. Na persze próbálkozott az emberiség sok-sok rendszerrel és ideológiával (még a szüleink is tudnának róla mesélni), és pontosan tudjuk, hogy előbb vagy utóbb, de mindegyik megbukott. Ha eljön az idő, a bábuk összeállnak és elmossák, majd újraírják a szabályokat. És el fog jönni... Addig is, próbáljunk önmagunkhoz hűen, saját értékrendszerünknek megfelelően, és emellett a játékszabályok adta lehetőségeket megragadva, sikeresen és boldogan élni. Ha mindez sikerül, nem fogunk lihegő és duzzogó öltönyösökkel foglalkozni.
Jajj, még egy utolsó gondolat! Mit gondolsz, az úr a nagy csomaggal, sok pénzzel és szép feleséggel (és kitudja még mi mindennel) vajon miért panaszkodik? Látszólag megvan mindene. Vagy mégsem? Nézz bele a lelkébe, és csupa keserűséget fogsz látni.
Utolsó kommentek