A Barcelona - Real Madrid spanyol szuperkupa mérkőzés első félidejét követően bajban voltam, fogalmam sem volt mivel magyarázzam a bejegyzés címét (Waterloo II.). A második félidő azonban választ adott. Ugyan "csak" Marcelo-t zavarták le a pályán lévők közül piros lappal, de rajta kívül szokás szerint Ramos és Pepe is csak a bíró jóindulatának köszönhetően maradhatott végig a Camp Nou gyepén.
A Real úgy kezdte a meccset, ahogy Madridban abbahagyta: nekiesett a Barcának, már a katalánok térfelén többször labdát szereztek, amiből helyzeteket is sikerült kialakítani - eredménytelenül, Ronaldo ugyanis a legtöbbet a kapusba vagy mellé lőtte. Sokat soha nem vacakolt, megkapta, tolt egyet és lőtt...kivéve amikor elvették tőle a bogyót teljesen szabályosan, mert ilyenkor többnyire térdre rogyott és az égiekhez, vagy a bíróhoz fohászkodott: Por qué? És ez a mentalitás nem jellemezhet egyetlen Barca-játékost sem. Először is: ha elveszíted a labdát, első dolgod az legyen, hogy visszaszerezd. Johan Cruyff többször is kiemelte már, a Barca játékában a labda nélküli mozgást szereti a legjobban. Ahogy elveszíti egy játékos a lasztit, rögtön letámadja (legalább két társával) az ellenfelét, és az esetek több mint kétharmadában kevesebb, mint három másodperc alatt vissza is szerzik. Másodszor: Ronaldo a sok önzőzéssel és egyénieskedéssel gyakorlatilag azt sugározza, itt ő a király, ő csinálja a király dolgokat, ezért nektek (csapattársaknak) csak ide kell adni a labdát, én megoldom. A többiek pedig ezt teszik, és várják Ronaldótól a csodát, amikor azonban nem megy neki, a csapat befuccsol. És a Barca ellen Ronaldo általában befuccsol...
A meccsre visszatérve, az egy-két kihagyott madridi helyzetet Barca-gól követett. Messi cselezett ki két-három madridit a középkörben, majd üres területre passzolt, Iniesta pedig köszönte szépen, Casillas fölött a hálóba pöckölte a játékszert. 1-0! Aztán pillanatokkal később már 1-1. Egy szöglet utáni kavarodásban végül Sergio Ramos kotorta a gól vonal mögé a labdát. A gólt érthetetlen okokból CR-nek adták, amivel '"csupán" az lenne a bibi, hogy ez esetben az asszisztensnek lest kellett volna jeleznie... De a gólt Ramos lőtte. Remélem javítják a hibát. Aztán ha ezen múlik CR aranycipője, akkor biztos a javára írják, mint az előző szezonban a megpattanó szabadrúgását... (Ronaldo és Messi és 53 góllal zárta a szezont, azonban a MARCA (madridi sportújság) egy Pepén drasztikusan megpattanó szabadot is az ő javára írt. A spanyol liga Pepének adta a gólt, a hazai média mégis inkább a MARCA-val szimpatizált. De ezen ne múljon :))
Az egyenlítés után ismét erőre kapott a Real, azonban a helyzeteket nem ők, hanem a Barca alakította ki. Két kontrából is könnyedén betalálhattunk volna, Casillas azonban a helyén volt. Később Ronaldo lőtt egy kapufát, ami egyébként egy középre menő lövés volt, de az ereje miatt Valdésről a lécre pattant, majd a félidő legvégén ismét vezetést szerzett a Barca! Messi melléről Piquéhez pattant a labda, aki sarokkal tálalta vissza a kis argentinnak... nos, Messi köszönte szépen, Iniestához hasonlóan átlöbbölte az elvetődő Casillas fölött. Előnyben mehetünk szünetre!
Mourinho félidőben váltott, nemcsak azzal, hogy Khedira helyett Marcelo érkezett, de mentalitásban is. A rossz hadvezérről mondják, mindent megtesz, hogy vereségét a lehető legjobban elhalassza. Inkább mindent beáldoz, mintsem bevallja: veszített. Ennek tükrében focizott a második félidőben a Real, gyűjtve a lapokat: Ronaldo, Marcelo, Pepe, Sergio Ramos, Coentrao... Pepe játéka egyébként a leginkább sokkoló. Minden egyes megmozdulása a másik megsemmisítésére irányul. Sokszor kérdeztem magamtól, meddig tűrik ezt a ligában, de azok után, hogy a Casquero-val szembeni esetet is csak 10 meccses eltiltással díjazták, én már nem várok csodát.
És mégis mi marad meg egyesekben? Hogy a Barca színészkedik. Igen, amikor ilyen vadállatokkal szemben játszol, bizony az ösztöneid arra ösztökélnek, amint lehet, ess el, különben megjárod. Csakhogy a Barca ezt ha kétszer meglépte a "tavaszi hadjárat" során. A madrid viszont minden (Barca elleni) meccsen elővette ezt a gusztustalan, harcmezőre sem illő játékát. Mégis megkülönböztetés nélkül "gusztustalan" a két csapat főleg a Másik csapat szurkolói és ellendrukkerek szemében. Mindenki más tudja, és vállalja: aki itt ludas, az a Madrid ketrecharcba illő hozzáállása. (Ki az a mindenki más? Elég, ha felsorolom a Sport tv négy szakemberét? Hegyi Iván, Várhidi Péter, Nyilasi Tibor, Puhl Sándor. Ha nem: Alfredo Di Stefano, Johan Cruyff, európai szaklapok, Fernando Morientes. Ők persze nyilván szart se értenek a focihoz, elfogultak és különben is, a köcsög Barca színészkedik...) Egyébként meg az a tudat vigasztal, hogy a Barcát valójában azért utálják, mert ők a legjobbak, a Realt viszont azért, amit képviselnek: a rugdosódást, az arrogáns, lenéző edzőt, és a Pepéhez hasonló játékosokat.
A meccs a vagdalkozás közepette el is veszítette szépségét, és néhányszor ugyan eldönthette volna az összecsapást a hazai csapat, Mourinho húzása időlegesen bejött: egy szöglet után össze vissza pattogó labdát Benzema a hálóba juttatott, amivel hosszabbításra mentette VOLNA a meccset, ha Pep nem cserél ilyen jól. Fabregas - Adriano - Keita a labda útja - és Messi a végállomás. Illetve a háló. 3-2! Eldőlt!
És ez teszi (többek között) ezt a csapatot a világ legjobbjává. A legfontosabb pillanatokban cselekszik a legváratlanabb dolgokat. Iniesta nem egy gólgyáros, amikor kell, mégis betalál (ld. Chelsea meccs, illetve a világbajnoki dőntő) - most is megtette, és Pep szinte soha nem cserél jól - a győztes gólt a három csereember készítette elő.
A Real az utolsó bekapott góltól teljesen összeomlott, Marcelo például Pepét megszégyenítő mozdulattal avatta fel rúgta fel Fabregast. A piros lap aztán tömegverekedést vont maga után, így a többi Realos is kiereszthette a fáradt olajat. Higuaint honfitársa, Mascherano hűtötte le, a vérszemet kapó (és egyébként korábban lecserélt) Özilt azonban még a csapattársaknak sem sikerült - a bíró ki is állította. Villa is erre a sorsra jutott (szintén a kispadról) A Real azonban valószínűleg mesterét is elveszíti, miután egy igazán példamutató "megmozdulással" belenyúlt a Barca másodedzőjének arcába. Ilyen volna egy igazi hadvezér? Napoleon méltósággal veszített Waterloonál, ő azonban nem volt rossz hadvezér.
Ez is egy olyan dolog, ami nem egyeztethető össze a Barca szellemiségével. Mourinho korábban volt a Barcelona tolmácsa, később - Rijkaard menesztését követően hírbe hozták a Barca vezetőedzői posztjával is, azonban Laporta inkább a tejfelesszájú Guardiolát nevezte ki. Mou személyes sérelemként élte meg az esetet, ami egy dolog, de hogy ebbe belekeveri a keze alatt játszó játékosokat, a klubot, amit irányít, az hatalmas hiba. Elvakítják ugyanis az érzelmei, ami leginkább sebezhetővé teszi. A Real ugyanis bukta tavaly a bajnokságot, bukta a BL-t, bukta a szuperkupát, és ami még ennél is fontosabb: A Real bukta és folyamatosan bukja az emberek szimpátiáját... És mi az, amit ezzel szemben felmutathat? Egy Királykupa... Tegyük mérlegre...
Megmondom őszintén, a mai napig, és szerintem még jó sokáig áldani fogom a Barcelona vezetőit, hogy a két kudarccal végződő szezon után végül a csak minimális tapasztalattal bíró Josep Guardiolát nevezeték ki edzőnek. Volt ugyan, hogy hibázott, volt, hogy néha úgy éreztem , hogy törnöm-zúznom kell az ökörségei miatt, (elsősorban az igazolásaira - Eto'o, Touré és Zlatan eladása - és cseréire gondolok) az élet azonban végül mindig őt igazolta. Mindig egy dolgot tartott szem előtt: Mi a csapat érdeke? Ha kellett, elküldte a csapat egyik legeredményesebb játékosát (Eto'o), ha kellet, elküldte a helyére rekordösszegért szerződtetett Ibrát, emellett rendre bátran nyúlt azokhoz a játékosokhoz, akikkel már együtt dolgozott korábban a Barca B-ben. Felhozta Busquets-et, Pedro-t, Thiagot, Fontást...előbbi kettő már kirobbanthatatlan a csapatból, utóbbiak pedig villantják oroszlánkarmaikat, ha lehetőséghez jutnak. És ami talán a legfontosabb: Mindig minden felelősséget magára vállalt: "Én vagyok a hibás, nem a játékosok." (Ellenpélda az "isteni" Mou, aki "soha nem hibás", vagy a bíró, vagy Platini, vagy az Unicef, vagy a versenynaptár, vagy labda, de ő sosem...) Ha győz a csapat, akkor viszont nem a saját mellét veregeti. Igazi karmesterként irányítja a csapatot. És ugye tudjuk, hogy lehet egy rakás hegedű-, cselló-, furulya-, és zongoraművészünk, ha nincs egy jó karmester, akkor abból nem lesz jó előadás. Pep tökéletesre hangolta a csapatot, aminek köszönhetően ma egy újabb trófeával gazdagodott a Barca. Szám szerint a 73. serleggel. Kiírom: Hetvenharmadik. És jövőhét pénteken meglehet a hetvennegyedik. Ebből neki és játékosainak köszönhet tízet. Alig több, mint három év alatt.
Utolsó kommentek