Segíts másokon, és az Isten megsegít. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Amit az élet elvett tőlem, másutt visszaadta.
Egyszerű mondások, melyek mára belevésődtek a köztudatba. Eszünkbe nem jut megkérdőjelezni, és általánosságban talán így is van. Mégis vannak kiváltságosok... Miért? És miért pont ők? És ez engem miért zavar? És én miért lennék kiváltságos, mikor rögtön saját magam jut eszembe mások helyett. Pedig próbálkozom. Hogy ne csak én legyek. Legyen jó másnak is. Talán ez a baj? Az is? Mert az ritkán jön össze,
hogy két embernek is jó legyen. Képzeljük el pl. a SuperBowl-t, ahol én szurkolok egy csapatnak, a hozzám közelálló viszont az ellenfélnek szorít. Nem lehet mindkettőnknek jó. Nem lehet döntetlen... Akkor kié legyen az öröm? Azé, aki megdolgozik érte. Döntsék el ők. Megdolgoztak érte. Nekem mégis mi közöm hozzá? Az már csak egy plusz ajándék, hogy az "én csapatom" akarta a legjobban. Nem adtam, vagy tettem érte semmit. Akkor mégis mit kéne várnom tőle?
Másért viszont tettem. És azt hittem, ezt majd díjazzák. Naivan reméltem, hogy kapok majd valamit cserébe. Segítek másokon, biztos engem is megsegítenek majd. De valószínűleg nem jól szemlélem a dolgokat. Lehet, a felfogásomért cserébe kapok ilyen viszonzást. Vagy valamit korábban elrontottam, amire már nem emlékszem. Az is lehet, hogy majd csak a jövőbeli tetteimért... Lehet. De egyszerűen nem tudom felfogni, hogy akkor egyeseknek miért hullik minden az ölükbe? Nem gondolnak másra, mindenük az egójuk körül forog, az "én" és a "nekem" fogalmakon kívül mást sem ismernek, mégis lubickolnak az égi mannában. Kapnak, kapnak és kapnak. Na persze, ha egyszer valamit nem kapnak meg, már jön a hiszti, hogy minden összefogott ellenük, milyen szerencsétlenek... És ekkor jön valaki nagy szívvel, megsajnálja és felkarolja őket. És megint csak kapnak.
Akkor talán ezért van? Akinek nem csak én van, az nem csak azt látja, hogy saját magának mije nincs, hanem, hogy másoknak még az sincs és segít rajtuk. Törődik velük. Akinek csak én van, az nem is lát mást, csak saját magát. És mivel nem mindenki törődik másokkal, nem juthat törődés mindenkinek. Annak igen, akinek csak "én" van, mert ő kinyilvánítja, ha valami nincs rendben. Ha valami nem tökéletes. Már jelentkeznek is, hogy "én, én, nekem!" Problem solved. És mi lesz azokkal, akiknek fontos, hogy segítsenek, akiknek számít az adjonisten? Kérdezzétek Jézust...
Utolsó kommentek